2014. január 26., vasárnap

OFF

Fizikailag mindenképp. Lelkileg rendben vagyok (Harry Potter-t néztem). Hétfő óta nem nagyon megy az alvás. Pontosabban úgy néz ki 1 hete az alvásom, hogy kb. 1 óra alvás, utána egy tömény fél órás fuldoklás, majd 1 óra alvás, megint fuldoklás, és így tovább, egészen reggelig. Tehát az energiakészletem igencsak a minimum értéket súrolja. Amint vízszintesbe helyezem magam, elkezdek köhögni. De, mint valami rossz tüdőbeteg. Antibiotikum nélkül elég nehézkesen megy a gyógyulás. És ugyebár pont az elején, amikor sokat kellett volna feküdnöm, akkor nem tudtam, mert be kellett járnom egyetemre órákra, illetve ügyeket intézni. Sok idegeskedés is kijárt, szóval semmilyen kedvező tényező nem volt arra, hogy jobban lehessek. Jövőhéten lesz 2 elég kemény vizsgám, tehát tanulni is kellene bőven. 

Nem egyszerű. De hát mit érdemel az a bűnös, aki éjszaka kabát nélkül álldogál az utcán?

2014. január 25., szombat

mit rontottam el?

Avagy az emberi kapcsolatok során leggyakrabban felmerülő kérdés. Mit és hol rontotam el? Miért nem ír/hív? Rosszul csináltam? Mi volt a baj?

Pontosan egy hete egy szórakozóhelyen találkoztam egy 'szőkekékszemmel'. Egy ismerősömnek köszönhetően ("Figyelj már...te buzi vagy, ha nem kezdesz ki vele") elég hamar sikerült összemelegednünk...mindenki érti mire gondolok. Amikor indultam volna haza, akkor jött ő is velem és meghívott magához Harry Potter maratonra. Igen, ez elég nemzetközi kifejezés a dugásra. Mindegy. Persze aznap estére nem-et mondtam, de a másnapra egy 'talán'-t. Erre elszomorodott, hiszen a nőknél a 'talán', az egyenlő a 'nem'-el. Nem akartam belemenni a dolgokba, hogy én nem vagyok teljesen olyan, mint a többi nő, és hogy nálam a 'talán', az pont azt jelenti, ami..hogy TALÁN. Telefonszámot cseréltünk, majd még aznap este..reggel (mivel már hajnali 5 volt) váltottunk pár sms-t, elküldte a címét stb. Másnap kicsit későn sikerült felkelnem, így üzentem neki, hogy 'bocsiiiika, de elaludtam, maybe next time;)'. Este még szintén váltottunk pár sms-t, majd másnap délben írt nekem, hogy miújság, és akkor kezdtünk el komolyabban beszélgetni. Megbeszéltük, hogy kedden találkozunk. Csak később sikerült tudatosítani magamban, hogy ez bizony egy 'randi' lesz. Rögtön fel is állt a hátamon a nemlétező szőr, és kellőképpen végig idegeskedtem a napot. Egy tipikus randihelyen találkoztunk, 'kávézóséttermeskisasztalosgyertyás' helyen, ami egyébként aranyos volt, csak brrrrr. Ittunk kávét, beszélgettünk, jól nézett ki nagyon, nem is volt igazából nagy probléma, de én untam magam. Olyan másfél óra elteltével mondtam neki, hogy ööö hát nekem tanulni kéne, meg beteg is vagyok...szóval eljöttünk, és elkísért teljesen a megállómig, és megvárta velem a metrót. Majd kaptam egy búcsúcsókot, egy 'najó, akkor beteg leszek' címszóval. Majd amikor felszálltam, még integetett a megállóból. Este még beszéltünk, aztán semmi. Azóta semmi.

Nem akartam én semmi komolyat tőle (eleve olyanra én nagyon képes sem vagyok), körübelül 1 hónap múlva elmegyek, értelme se sok lett volna. De azért természetesen foglalkoztat, hogy mi történhetett. Ha rossz lett volna a randi, akkor miért ragaszkodott hozzá, hogy feleslegesen eljöjjön velem másik megállóba, majd hiába jött már meg az ő metrója, megvárja az enyémet. És miért csókolt meg, amikor beteg voltam? Azon is gondolkodtam, hogy vajon a csók lett volna rossz? De nem akart elengedni, megint én húzódtam el nagy nehezen. Lehet, hogy rájött, hogy tényleg nincs értelme jobban belemenni a dolgokba, mert elmegyek? Vagy rájött, hogy 2 találkozás után sem tudott megdugni, így feladja? 

Túl sok a miért. Túl sok a lehethogy. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én szeretem tisztázni a dolgokat. Én ilyen helyzetben szépen elmagyarázom a másiknak, hogy mit és miért döntöttem. Nem hagyom, hogy szerencsétlen napokig ezen agyaljon, magát hibáztassa. Főleg, hogy én sem akartam semmi komolyat. De egy szimpla magyarázatot elvártam volna. Miért hiányzik manapság a férfiakból a gerinc?


2014. január 13., hétfő

2014. január 7., kedd

I'm back

Visszatértem álmaim városába. És visszatértem önmagamhoz. Itt érzem most igazán jól magam. Mármint, valahogy ezt érzem most jobban otthonomnak. Nagyon szeretem ezt a várost. Aaa és ez a sok jópasi! Melengetik a szívem:D Annyira más itt minden. És higgyétel el, ez nem túlzás. Nem azt mondom, hogy kolbászból van a kerítés, nyilván itt is vannak problémák. De otthonhoz képest..ég és föld.

Ha létezik szerelem első látásra, akkor ez az volt:)

2014. január 3., péntek

before I forget

Firmám szülinapja kellemes meglepetést okozott. Megismertem 3 NORMÁLIS gépészt. Eddig úgy gondoltam, hogy ez egyenlő a lehetetlennel. Az egyikük megkérte a kezem ès többször is szerelmet vallott (nem mellesleg tudta, hogy én vagyok az, aki külföldön él, pedig bő másfél éve, egyszer találkoztunk). A másik, akivel február óta nem találkoztam, és az volt az egyetlen alkalom is, tudta a nevemet. Pedig nem ismerősöm facebook-on. A harmadik pedig többször is elmondta, hogy mennyire aranyos vagyok és cuki, és Firmámon kívül én vagyok az egyetlen normális bölcsész csaj, akivel találkozott. És, hogy nagyon cuki a mosolyom, olyan kis pimasz, és ezt a pasik nagyon bírják, és szeretik az aranyos csajokat. Kérdem én...akkor miért is nincs barátom 1éve???:D bALEKtesóm válaszolta meg a kèrdésem..1. mert nagyon erős személyiségem van, és a pasik félnek tőlem. Na szépen vagyunk. 2. mert válogatós vagyok.

A probléma továbbra is a szokásos. Hiába tetszik, hiába aranyos, nem tudok mit kezdeni egy kapcsolattal.

* továbbra is nekem van a világon a legjobb Firmám. Zenekérés..mindenki üvölti, hogy legyen a Quimby legújabb száma, mire Firmám, anélkül, hogy rám nézett volna, határozottan kijelentette, hogy nincs Quimby.

2014. január 2., csütörtök