"Mielőtt
megint elaludtam volna, a lélegzetem lelassult, egyszer vettünk levegőt, és egy
rövid, égető gondolat jelent meg a fejembe: Enélkül
nem lehet élni."
Ma, amikor a karjaiban feküdtem, pontosan ez jutott eszembe. Sok gondunk van. Nehéz eset vagyok én is, ő is. De amikor éjfélkor ír egy olyan üzenetet, hogy "Nem tudom mi a baj, de tudom, hogy megoldjuk szerelmem!" Vagy amikor annyira szorosan ölel magához, mert nem akar még csak a karjai közül sem kiengedni, hogy szinte megfojt, akkor érzem azt, hogy jöjjön bármi, megoldjuk.
Nem tudom persze, hogy meddig fog ez az érzés nálam tartani. Csak azt tudom, hogy most nagyon sok olyan dolgot érzek, amiket korábban sosem. Senkinél.