Ez már a sokadik ilyen bejegyzésem, előre is elnézést kérek érte, de valahogy mindig aktuális probléma ez nálam. A mai napon megtudtam pár lelombozó tényt, és megint csak eluralkodott rajtam a kiábrándultság. Az emberekből. Szomorú nagyon, hogy merre tart ez a világ. Legjobb barátnőm szerint mindenhol ez van. Nem csak itt, nálunk. Én szeretnék és próbálok is, hinni abban, hogy ez nincs így. Létezik valahol egy hely, ahol az embereket még nem rontotta meg a világ gonoszsága. Egy hely, ahol nem kényszerülök arra, hogy bezárkózzak a kis világomba, mert ha kimozdulok, csak az elkeseredés vár.
