Most jött el az a pont, hogy honvágyam van. Nagyon hiányoznak a szüleim, a barátaim, a szobám...minden, ami az OTTHON. Nem arról van szó, hogy nem vagyok itt boldog, vagy nem érzem jól magam. Szó sincs erről. Egyszerűen csak, nem találom a helyem. Nincsenek itt azok, akiket szeretek. Akik közel állnak hozzám. És így nehéz. Mindenki mondta, hogy az lesz. Én is tudtam.
Nem tudom minek köszönhető most ez az érzés. Talán most döbbentem rá igazán, hogy egyedül vagyok. Csak magamra számíthatok. Magamról kell gondoskodnom teljes mértékben. Nem kérhetek segítséget. Nekem kell megoldanom mindent.
Tudtam, hogy ez az egész 'külföldönegyedülélek-ősdi' megváltoztat majd. Lehet, hogy kívülről egyáltalán nem fog rajtam látszódni, és lehet, hogy másoknak nem is fog semmi feltűnni, de én érzem. Én érzem a változást magamban. Elég sok mindent másképp gondolok most már.
Csak kell egy mééééééély sóhaj és minden rendben lesz:) 23 nap és megyek haza:) utána pedig biztosan megint alig várom, hogy visszajöhessek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése