Mostanában kicsit eltűntem. Nemcsak innen, hanem úgy mindenhonnan. Az ok csak egyrészről a soksok elfoglaltság. Másrészről a rózsaszín köd, amiben mostanában élek. Igen, ez az én számból több, mint szokatlan:D Annyira más most minden. Még sohasem figyeltek rám ennyire. Még sohasem éreztem ennyire azt, hogy nem akarnak elveszíteni. És én sem éreztem még így. Látni akarom minden nap, beszélni akarok vele a nap minden percében. Vele ébredek, és ő az utolsó gondolatom elalvás előtt. Képes megnyugtatni, képes erőt adni, képes motiválni. Egyszerűen...boldog vagyok vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése