éves összefoglaló

Mivel a memóriám továbbra sem az igazi, és lusta vagyok visszanézni a korábbi bejegyzéseimet, ezért írom úgy az eseményeket, ahogy eszembejutnak.

A januárt kezdtem egy szakítással, ami így az év utolsó napján kijelenthető, rátette a bélyeget a szerelmi életemre erre az évre. A szakítás után úgy döntöttem, változtassunk kicsit, és levágattam a hajamat. Nagggyon rövidre. A reakciók nagyjából ugyanazok voltak : "úúúúristen miééért?". Én viszont imádtam. Egyrészt érezhettem egy kis változást magamon, másrészt a hajam szimbolikus volt, megszabadultam a régi dolgoktól, amiket cipeltem. Csakhogy kerek legyen a hónap, meghalt nagymamám testvére. Aki úgymond a második nagymamám volt. 

A február szülinap hónap. Tehát azt nagyon elrontani nem lehet. A Valentin napot szokás szerint egyedül töltöttem, de ez nàlam már hagyomány:D Mivel Erasmus mentor lettem, a szülinapom eléggé internacionálisra sikeredett, és nagyon jó volt. Pont a szülinapomon indult ez a hullám, amiből aztán nagggyon nehezen kerültem ki. Egy olyan srác, akiért én már vagy fuuu 3 éve odavagyok, elkezdett...komolyabban érdeklődni irántam. Nagyon sokat beszèltünk, és én kezdtem azt hinni, hogy megváltozott, de nem. Nem rossz ember, csak éppen nem nekem való. Aztán ugye ott volt egy másiks srác is, akinek eléggé...tetszettem. Próbáltam adni neki egy esélyt, de nem tudtam másképpen tekinteni rá, mint barátra. És ugye továbbra is ott volt az exem. 

A március és április nagyjából ezzel a szerelmi sokszöveggel telt, illetve...megtudtuk, hogy van Erasmus lehetőség álmaink városába. Amíg nem tudtuk meg az eredményt (április 16), addig enyhén szólva is idegbeteg voltam:D mindent feltettem egy lapra, minden erőmmel azon voltam, hogy elnyerjem a pályázatot. Szó szerint minden erőmmel. Csoda, hogy a barátaim elviseltek:D És végül elnyertük mindannyian. Tehát az öröm eléggé nagy volt:) Ugyanakkor pont ebben a hónapban, mèg az eredmény előtt halt meg apának a keresztapja. Kezdett már egy kicsit sok lenni az egy évre jutó temetések száma.

A május tartogatott egy-két kisebb meglepetést. A bölcsész focikupán, ért egy kisebb sokk, amikor az asztalon ülve megpillantottam, hogy pontosan mögöttem, tőlem 1 méterre ül a volt barátom. Na ott enyhén sokkot kaptam, és magam sem tudom hogyan, de nem menekültem ki sírva a világból, hanem erős maradtam, és végigcsináltam a napot.

A nyaramra, hogy őszinte legyek már nem igazán emlékszem:D Voltunk nyaralni, csináltunk egy szép kis utazást, Balaton-Sopron-Bécs útvonallal. Elég sok időt töltöttem legjobb barátnőmmel és kutyáztunk, amennyit csak tudtunk:)

Augusztusban aztán meg kellett műteni a kezemet, mert..nos hát indult egy Ganglionnal, majd műtét közben kiderült, hogy van itt bizony még egy megnagyobbodott izom darab is, ami nyomja az ideget, szóval vágjuk ki azt is. De legalább ezúttal nem éreztem semmit.:) Aztán jött a gólyatábor, ami ismétcsak naggggyon jó volt. Igaz elég sokat sírtam:D De imádtam.

Szeptemberben aztán kiutaztunk Kölnbe, a boldogságszintem eléggé megugrott. Igazából egészen decemberig elmondható, hogy nagggyon jó volt minden. Voltak nehezebb pillanatok, de összességében nagyon jó volt. Aztán hazajöttem, kissé elkeseredve, de ennek a helyrehozása már 2014 feladata lesz:) És nemrég "szakítottam" végleg..mondjuk úgy a múltammal. Az az ember, aki az egész évemet jellemezte, nagyon megbántott. 

Szóval azt kell, hogy mondjam, jó volt az az év. Voltak kemény pillanatok, de voltak igazán szépek is. És hogy mit hoz a jövő? Először is változást. A 2014 az én évem lesz. Mármint ez az év arról fog szólni, hogy magammal foglalkozzak. Túl sokat foglalkoztam eddig másokkal, mások életével és magamat mindig háttérbe szorítottam. 2014 arról fog szólni, hogy kitaláljam, ki is vagyok valójában, mit is akarok. Mert most nem igazán tudom. Most elvesztem, és nem találom a helyem, nem találom magamat. Változtatni fogok sok mindenen, megerősödök, kívül-belül, és megtanulom azt, hogy 'soha ne add fel'. Mármint a gyakorlatban. Nem önzősködésből, de ezt az évet, magamnak szentelem. Aztán majd meglátuk mit hozok ki ebből.:)

Nektek, akik olvastok, köszönöm, hogy kitartottatok mellettem, nem is értem, hogy miért olvastok:D De jólesik:) Azt megígérhetem, hogy a következő èvben sem lesz hiány drámákból..:D

Csókpuszii és boldog újévet!

* egy kis kiegészítés: éppen egy Alligatoah klipet néztem és eszembejutott valami...ha választanom kéne kedvenc emléket az évből, az Stefan bulija lenne..:D a legfurcsább pedig, amikor egy templomban buliztunk:D