Tehát most ott vagyok megint, hogy a volt barátom még mindig szeret, és szeretne összejönni velem. A menet a szokásos: elmondja, hogy szeret --> én is téged, de elbasztad --> tudja, kéri, hogy bocsássak meg, hülye volt --> de te folyton ezt csinálod, mindig ugyanaz van..én igent mondok, te pedig eltűnsz --> jó, de ne mindig a múltból induljak már ki, lépjek már tovább. Majd ezen megsértődik. Én pedig rosszul érzem magam. Nem beszélünk megint egy ideig, padlón vagyok.
Ezúttal is így indult. Aztán egyszercsak :
Én: most akkor megint mosolyszünet lesz?
Ő: nem, most kimegyek és főzök egy kávét szünet lesz
Na most ez a mondat azért ütött sziven, mert a nevezetes ex-em szójárása volt ez.."kimegyek egy cigire/kávéra, hogy lenyugodjak". És ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy nem csinálhatom ezt tovább. Nem leszek megint ugyanaz. Az idegroncs, a lelkileg padlón heverő, használhatatlan semmi. Nem. Eddig nem sikerült kiszállnom ebből a kapcsolatból, mert túlságosan is ragaszkodtam ahhoz, hogy szeretem. De nem leszek megint az a lány. Kevés dologban vagyok biztos, de ebben 100%-osan. Nem leszek megint az a lány.
Soha többet.
Kitartást, biztos nem könnyű ez számodra, de azt hiszem mind a lelkednek, szívednek, és mind az önérzetednek ez lesz a legjobb. Mint kívülálló, szerintem jól döntöttél. Ne kínozd magad tovább, fel a fejjel!
VálaszTörlésKöszönöm:)))
VálaszTörlés