érzelmek viharában

"Nem tudom, te hogy bírod ezt.." Igen gyakran elhangzó mondat ez mostanában. Az éveknek hála, amiket magam mögött tudok, azoknak hála bírom. Nehéz most nagyon. Őrlődök aközött, hogy melyik lehetőség jobb. Az a baj, hogy szerintem egyik sem. Így döntsön az ember lánya... Viszont ez a jelenlegi helyzet így borzasztóan nehéz. Pláne úgy, hogy 1 hónap van még hátra az egyetemből. Azért az államvizsgára már örülnék, ha sikerülne összeszednem magam. 

Na de akadt azért pozitív is a napomban. Pontosabban az egész nap az volt :) Hálás vagyok. Az életnek. Köszönöm ezt a napot. Köszönöm, hogy olyan lehetett, amilyet szerettem volna. 

régi-ÉN

Mostanában egyre többször hallom az ismerőseimtől, hogy hiányzik nekik a régi-viki, szeretnék már visszakapni. Bosszantó. Igen, változtam. A közelmúlt eseményei kihozták belőlem a csalódott énemet. De attól még én ÉN vagyok. Nem lettem más ember. Csupán másképp látom a dolgokat, és igen, bosszant, hogy hová tart ez a világ. 

Amikor az ember boldog/elfoglalt, hajlamos nem észrevenni, vagy nem vesz róla tudomást. Na most nekem erre szuper érzékeny lett a szemem. Észreveszek minden apró változást, ami körülvesz, és nem tolerálom azokat, akik negatív irányban változtak meg. Vagy, mint esetemben, a személyiségük másik oldalát is megmutatták, a valódi (?) énjüket. 

Egy biztos. Ha elvárják tőlem, hogy megváltozzak, hogy visszakapják úgymond a régi-vikit, ha sürgettetnek, ha önzően elvárják, hogy visszakapják a régi énemet, aki teljesen annak élt, hogy másokat boldoggá tegyen, és mások kedvében járjon a nap 24 órájában, akkor el kell, hogy keserítsek mindenkit. Most magammal fogok elsősorban foglalkozni. Szeretném rendbe tenni az életemet. Szeretném kitalálni, hogy ki vagyok, és hogy ki akarok lenni. 

Nem vagyok benne biztos, hogy visszatérek majd ahhoz az énemhez, mert elég sokmindenben csalódtam, amik felett nem tudok szemet hunyni. És nem is akarok. Önmagam akarok lenni. Nem akarom, hogy bármi/bárki is befolyásoljon. Annak fogok élni, hogy boldoggá tegyem magamat, és megfeleljek magamnak. Inkább vesztek el emiatt rengeteg hamis barátot az életemből, de magamat nem akarom elveszíteni. 

szívügyek

Lassan 2 hónapja történt. Mégis még most is úgy érzem, mintha tegnap történt volna. Hiába emlékeztetem magam folyton folyvást, hiába sorolom fel magamnak a negatív érveket, még mindig fáj. Az érdekes az, hogy valóban fáj. Nem a régi, megszokott "egyedül vagyok" érzés ez, tudjátok, amikor azért rossz, mert egyedül vagy, és kell melléd valaki, mert érzem, hogy jelenleg nem kellene nekem senki, mert össze van törve a szívem. Nem áll készen még semmire. Szóval próbálom nap mint nap sulykolni magamba, hogy nem működött, soha nem is fog, nem ő az igazi számomra (és ezt nap, mint nap ő is alátámasztja..), attól még fáj. Ez a fájdalom még új nekem. Ez a fájdalom nem a "bántott" vagy a "félelem" vagy "lelki törés" címszavakkal leírható fájdalom, de nem is a "megsértett" vagy "elárult" szavakkal. Ezt a fajta fájdalmat egyelőre még nem tudom definiálni. Ezt a fajta fájdalmat másképp kell kezelni. Először is, meg kell tanulni együtt élni vele. Ez történik most. Eleinte nem tudtam mit kezdeni magammal, mostmár nagyjából helyre állt bennem egy rendszer. Már nem látom olyan sötéten a dolgokat, tudom, hogy van ebből kiút, és meg is fogom találni.  A következő lépés a gyógyulás lesz. Be kell forrasztanom a sebeket, össze kell ragasztanom a széttört darabkákat, fel kell építenem egy erős várat. És utána jöhet a továbblépés. A vártnál ez az egész folyamat hosszabb ideig fog tartani, mint azt gondoltam, de hát ez az egész szeptember 19-e óta, nem úgy alakult, ahogyan azt gondoltam volna. 

miért nem boldogak a nők?

"Vannak nők, akik karriert építenek, romokban hever a magánéletük, pénzt akarnak keresni, hiszen ez a világ megedzett minket, (it’s a man’s world) egy nőnek manapság ugyanolyan keményen meg kell állnia a lábán, mint egy férfinak, de nekünk nem ez a szotfver ketyeg a génjeinkben. 
Sokszor érzem magamon, hogy rossz úton járok, nem találom a helyem és talán nem véletlen, egy nő csak egy férfi oldalán találja meg a helyét, addig csak bolyong és elhazudja magának, hogy egyedül is milyen boldog. Szerintem ez önámítás. Egy pasi szájából ezt elhiszem, egy nő szájából soha. Szerető társ és gyerek nélkül csak megacélozott szívű amazonok vagyunk, akikből harcos lényeket edzett a 21. század, de a szíve mélyén minden nő szerelemre és gyerekre vágyik." - Bihari Viktória

bad things can happen

Sokszor nem értjük, hogy miért történnek rossz dolgok velünk. Sokszor úgy gondoljuk, hogy nem "érdemeljük" meg, hogy rossz dolgok történjenek velünk. De a rossz dolgok nem azért történnek, mert mi voltunk "rosszak". A legjobb, amit tehetünk, ha úgy fogjuk fel a dolgokat, hogy a rossz dolgokat mindig jó dolgok követik. Minden azért történik, mert egy nagyobb jó van készülőben. És talán így könnyebb elviselnünk a rossz dolgokat. 

hogyan éljük túl a valentin napot 10 lépésben

Hiába mondogatjuk magunknak, hogy a Valentin nap értelmetlen, és ha kapcsolatban lennénk, akkor se ünnepelnénk meg, egy friss szakítás után mégis csak fájó pont lehet ez a nap. Ezért hát begyűjtöttem pár tippet, hogyan éljük túl ezt a napot is! 

1. A legjobb ötletnek talán az tűnik, ha egy szintén szingli barátnőt cserkészünk be délutánra vagy estére. 

2. Lepjük meg saját magunkat! Régóta vágyunk már egy könyvre/ruhára/táskára? Pont most jött el az ideje, hogy megvegyük magunknak!

3. Szépségápolás. A rohanó hétköznapokban elmaradhat, hétvégén pedig túl sok minden sűrűsödik fel egyszerre? Akkor a mai nap egy kiváló alkalom arra, hogy bepótoljuk a haj/köröm/testápolást.

4. Kerüljük a közösségi oldalakat, mellőzzük a rádióhallgatást/tv nézést!

5. Írjunk listát a jó tulajdonságainkról! Ha rájövünk, hogy milyen fantasztikusak is vagyunk, máris kevésbé bánjuk, hogy egyedül vagyunk, hiszen nem mindenki érdemel meg minket!

6.  Nézzünk meg egy jó filmet/sorozatot, de csak is olyat, amiben erős női karakterek vannak, akinek nincs szükségük szerelemre a kiteljesedéshez. 

7.  Főzzünk/süssünk valamit, amit már régen ki akartunk próbálni. 

8. Olvassunk! Az olvasás szintén kimaradhat a rohanó hétköznapokban. De vigyázzunk, hogy ne legyen tele a könyv szerelmi szálakkal. 

9. Sportoljunk! A mozgás nem csupán endorfint termel, de úgy érezhetjük közben, hogy tettünk valamit azért, hogy elégedettebbek legyünk magunkkal!

10. Tegyük be repeat lejátszásra a Single Ladies-t! :D

motiváció

Kerestetik. Sürgősbe. Mert hogy elvesztettem, és szeretném, ha visszatérne hozzám :D Ha valaki esetleg látta, küldje vissza. Hiányolom.

Próbáltam a neten keresgélni motivációs képeket/bejegyzéseket...nem igazán a várt eredményt kaptam :D A legtöbb motivációs cikk a sportról szól, alakformálásról, fogyásról. Persze, fontos az, de nekem most sokkal inkább lelki motivációra lenne szükségem, mert egy egysejtű is motiváltabb és aktívabb, mint én.

Szóval, ha van valami bevált módszeretek/ honlapotok, ami ezzel foglalkozik, bátran osszátok meg velem! :)

Addig is, íme az én motivációs filmem.

Változások. Ha akarjuk, ha nem, jönnek.

Húúú. Régen írtam. Nagyon-nagyon régen. Eleinte az érvényesült, amit elég sokszor hangoztatok: az írás terápia. Így, amíg boldog voltam, nem írtam. Nem volt rá szükség. Plusz, nem tudtam szavakba önteni a boldogságomat. 

Sok minden változott azóta. Volt időszak, amikor azért nem írtam, mert annyira bonyolult volt minden, hogy egyszerűen nem tudtam írni róluk, mert a fejemben sem állt össze a kép, nemhogy egy 'papírlapon'. Mostanra viszont nagyjából letisztázódott minden. Nos, mi változott? Minden. 

Nagyon szerelmes voltam, de vége lett. Még most is szeretem, és ő is szeret engem. De nem működünk párként. Teljesen ellentétesek vagyunk, mások az igényeink, mást várunk el egy kapcsolattól. Eleinte nagyon nehéz volt ezt feldolgozni, vagy egyáltalán felfogni. Rég voltam ennyire kiborulva, 2 hétig csak sírtam. Igazából, a napokban értettem meg a dolgokat. Hiába szeretem, nem ő az igazi. Mi sosem fogunk működni, nem ő van nekem megírva. 

Az életem ezáltal 180 fokos fordulatot vett, minden felborult. Mint egy dominó, úgy indította be a szakítás az események sorát. Rengeteg emberben csalódtam, rájöttem, hogy kik azok, akik igazán közel állnak hozzám, és az eredmény sokkoló volt :D Kevesen. Nagyon kevesen. Kiábrándultam a világból. És ez párosult azzal, hogy kicsit elvesztettem önmagam. Jelenleg sem találtam még rá, nagyon elbújt, de rá fogok. Szóval kicsit sok mindent veszítettem el, rövid idő alatt. Összetörtem. De fel fogok állni.

Ma pedig teljesen megvilágosodtam. Azon bosszankodtam éppen, hogy hogy lehet az, hogy 2 férfi is szeret engem jelenleg, mégsem működik egyikükkel sem a dolog. Miért büntet engem Kupídó/Afrodité/Akárki, és miért vagyok ennyire szerencsétlen a szerelemben. Majd rájöttem. Ki kell érdemelnem azt A tökéletes embert, aki majd helyrebillent minden az életemben, aki mellett megtalálom a boldogságot. De ő nem jár ingyen. Ezért a sok szenvedés. És várakozás. De megéri. Hiszek benne, hogy megéri. És vele majd kiegészül a kirakós. Minden a helyére kerül.