Mostanában egyre többször hallom az ismerőseimtől, hogy hiányzik nekik a régi-viki, szeretnék már visszakapni. Bosszantó. Igen, változtam. A közelmúlt eseményei kihozták belőlem a csalódott énemet. De attól még én ÉN vagyok. Nem lettem más ember. Csupán másképp látom a dolgokat, és igen, bosszant, hogy hová tart ez a világ.
Amikor az ember boldog/elfoglalt, hajlamos nem észrevenni, vagy nem vesz róla tudomást. Na most nekem erre szuper érzékeny lett a szemem. Észreveszek minden apró változást, ami körülvesz, és nem tolerálom azokat, akik negatív irányban változtak meg. Vagy, mint esetemben, a személyiségük másik oldalát is megmutatták, a valódi (?) énjüket.
Egy biztos. Ha elvárják tőlem, hogy megváltozzak, hogy visszakapják úgymond a régi-vikit, ha sürgettetnek, ha önzően elvárják, hogy visszakapják a régi énemet, aki teljesen annak élt, hogy másokat boldoggá tegyen, és mások kedvében járjon a nap 24 órájában, akkor el kell, hogy keserítsek mindenkit. Most magammal fogok elsősorban foglalkozni. Szeretném rendbe tenni az életemet. Szeretném kitalálni, hogy ki vagyok, és hogy ki akarok lenni.
Nem vagyok benne biztos, hogy visszatérek majd ahhoz az énemhez, mert elég sokmindenben csalódtam, amik felett nem tudok szemet hunyni. És nem is akarok. Önmagam akarok lenni. Nem akarom, hogy bármi/bárki is befolyásoljon. Annak fogok élni, hogy boldoggá tegyem magamat, és megfeleljek magamnak. Inkább vesztek el emiatt rengeteg hamis barátot az életemből, de magamat nem akarom elveszíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése