2014. május 28., szerda

10 lányból 7

Így van vele.


jól eső fájdalom

Amikor edzés után mozdulni alig bírsz. Amikor kezedlábad felemelni nem bírod. Amikor reggel boldogsággal tölt el az a mérhetetlen fájdalom az izmaidban. Sose szerettem még ennyire, ha fájt valami:D


2014. május 27., kedd

pipa✓


létezik fiú-lány barátság?

Az örök dilemma.

Én egészen a mai napig (na jó péntekig) hittem benne. Volt 3 nagyon jó fiú barátom, akiket nagyon szerettem, és tényleg nagyon jó barátságban voltunk. Az egyikről korábban már írtam, hogy sajnos úgy hozta az élet, hogy eltávolodtunk egymástól. De aztán az egyetemen megismertem valakit, akivel szinte azonnal nagyonnagyon jóba lettünk. Mindenki csodálkozott, hogy ennyi idő után hogyan lehettünk ilyen jó barátok. Sokan azt hitték, hogy van köztünk valami, én se nagyon értettem eleinte, hogy mi ez, de biztosra tudtam, hogy nincs köztünk semmi, csak barátság. 2 éve vagyunk ilyen jó viszonyban, tényleg tud rólam mindent, mindig mindent elmondok neki, szerintem ő van a legjobban képben a szerelmi ügyeimmel. Na de ebben a hónapban beütött a mennykő. Egyre kevesebbet beszélünk. Régen ha egy hétig nem beszéltünk, mindig rám írt, hogy "na miújságvan bubu?" (Jaj, merthogy saját becenevünk van:D) Viszont eltelt most 2-3hétig nem nagyon beszéltünk. Pénteken aztán megtudtam, hogy csalja a barátnőjét. Akivel 6éve (!!!) együtt vannak. Na most, előszöris ha ez igaz, akkor ezt én nem tudom neki megbocsátani, és akkor tényleg ennyi volt ez a barátság. Másodszor, valószìnűleg köze van ennek ahhoz, hogy már nem keresi a társaságom. Vagy azért, mert már nincs rám szüksége, boldog most khm az új társaságával.. vagy mert tudja, hogyan reagálnék, és nem mer a szemembe nézni. Bármelyik is, szomorú dolog ez.

És ugye ott van Peti is, akivel én bármennyire is szeretnék jóban lenni, és a barátja lenni, neki ez nem megy. Nem tud csak a barátom lenni.

Szóval mindezek után, én már nem hiszek a fiú-lány barátságban. Ami rossz. Nagyon rossz. Mert egy lány életébe kell egy fiú barát.


Vivat vizsgaidősuck


2014. május 24., szombat

alkonyat

Hát sose gondoltam volna, hogy blogbejegyzést fogok írni az alkonyatról, az is biztos. De épp most láttam az előzetesét, és elgondolkodtam. Évek óta nem szeretem, sőt egyenesen rosszul vagyok tőle. Kevés színésznőtől ráz ki ennyire a hideg, mint Kristen Stewart. Rob Pattinson pedig olyan gyenge, mint a júniusi eső. Viszont van egy különleges hangulata a filmnek. Eleve ugye az, hogy az USA északi részén játszódik a film, amit én nagyon szeretek. Az esős, mindig borús idő is a kedvencem. A zenék pedig tényleg nagyon az én világom. A romantikus alapsztorit leszámítva, a természetfelettis történeteket mindig szeretem. Egy jobb szereplőgárdával esküszöm 10/10-es lenne a film. (Najó, meg ha nem szenvedne benne minden karakter 120 percen keresztül)

2014. május 21., szerda

work hard



Könyvtárban tanulni. Vizsgaidőszakban. Durva dolgok történnek manapság velem:D

2014. május 20., kedd

barátok nélkül

A világ egy nagyon szomorú hely lenne. Mert amikor közlöd a legjobb barátnőddel, hogy épp az idegösszeroppanás szélén állsz, akkor ő ugrik, eljön velem bubitfújni a város legjobb játszóterére, és még ajándék kubut és pombärt is kapok. ♥♥♥

2014. május 19., hétfő

ők az én kriptonitom

A Petik. Nem vicc. 3 éve volt egy nagyon nagyon jó barátom, akit nagyon szerettem. Sokáig mások sem értették, és én magam sem, hogy hogy is lettünk mi ennyire jóban (főleg, hogy a két osztály nem enyhén rivalizált egymással). Szóval nem nagyon tudtam hova tenni az érzéseimet, mindenki - köztük én is - azt hitte, hogy szerelmes vagyok. Aztán a körülmények úgy hozták, hogy eltàvolodtunk egymástól, és csúnyán összevesztünk. Én kis idővel rájöttem, hogy nem voltam belé szerelmes sose, egyszerűen csak nagyon szerettem. 

Tavaly előtt ősszel pedig összejöttem valakivel, akivel ugyan az első 1 hónap nagyon szép volt, utána viszont..nos laza 1 éven keresztül csak veszekedtünk:D Senki nem értette, hogy ennyi veszekedés, sírás és balhé mellett, mi mit akarunk egymástól. Én sem értettem. Csak azt tudtam, hogy szeretem, de nagyon. A napokban világosodtam meg, hogy ez pontosan ugyanolyan volt (testi kontaktot leszámítva), mint az előző Peti. Mármint az én részemről.

Valamiért, Isten tudja miért, borzasztóan kötődöm a Petikhez. Már-már szimbiózis szinten. 

Csak eljön egyszer az a pillanat is, amikor én igazán szerelmes leszek.:) 

2014. május 16., péntek

2014. május 14., szerda

félünk a boldogságtól

Nemcsak azért, mert olyan törékeny, mint egy karácsonyi díszgömb, és rettegünk, hogy ha összetörik megint, milesz velünk. Vajon túléljük? Vajon milyen mértékben sérülünk? Talpra tudunk majd állni, és új álmokat tervezni, felépíteni egy új életet? Nemcsak ezektől félünk. Attól is félünk, hogy mások mit szólnak majd hozzá. Mindenki irigykedni fog, gyűlölködő pillantásokat kapunk majd, illetve a hátunk mögött diszkrét kijelentéseket is arra, hogy nem érdemeljük meg. A hozzánk közel állók is csupán álcázott műmosollyal örülnek a sikerünknek, de valójában magaukban keseregnek, hogy nekik ez miért nem járt ki, nekünk pedig érdemtelenül mégis. 

Napról napra biztosabb vagyok valamiben. Minnél több ember vesz körül, annál nehezebben találom meg az én kis vattacukorbirodalmamat. 

minden tiszteletem a családomé

Amiért képes elviselni engem.

A napokban (vagy inkább hetekben) eléggé ellehetetlenítem a velem való együttélést. Hisztérika vagyok. Borzasztóan frusztált vagyok, ideges, és türelmetlen. Úgy érzem bármelyik pillanatban képes lennék felrobbanni. Hiába tudom, hogy még ez a számos probléma is eltörpül mások problémái mellett, mégsem vagyok képes lehiggadni. Máskor tudom, hogyan nyugtassam le magam, most viszont nem vagyok képes kikapcsolni az agyam. Tudom, hogy nem fog ez örökké tartani, viszont nem tudom mikor lesz vége. És EZ az igazán dühítő. A bizonytalanság. 

2014. május 7., szerda

kedves névtelen buta barátnőm

Szabad szelleműnek vallod magad, és félted a szabadságodat. Rettegsz attól, hogy valaki kalickába zár. Hiába, máris falakat vontál magad köré. 




2014. május 3., szombat

életem...nos sokadik képe


színesen szebb minden


Világéletemben így tanultam. Hiszek benne, hogy a színek javítják a memóriát, plusz vidámabbá teszik a tanulást. Mindig is kis színes cetlikkel, filcekkel, rajzokkal és mintákkal tanultam. El sem tudom képzelni...tulajdonképpen semmit sem, színek nélkül. Elég megnézni a szobámat:) Vagy a ruhatáram:D