Nemcsak azért, mert olyan törékeny, mint egy karácsonyi díszgömb, és rettegünk, hogy ha összetörik megint, milesz velünk. Vajon túléljük? Vajon milyen mértékben sérülünk? Talpra tudunk majd állni, és új álmokat tervezni, felépíteni egy új életet? Nemcsak ezektől félünk. Attól is félünk, hogy mások mit szólnak majd hozzá. Mindenki irigykedni fog, gyűlölködő pillantásokat kapunk majd, illetve a hátunk mögött diszkrét kijelentéseket is arra, hogy nem érdemeljük meg. A hozzánk közel állók is csupán álcázott műmosollyal örülnek a sikerünknek, de valójában magaukban keseregnek, hogy nekik ez miért nem járt ki, nekünk pedig érdemtelenül mégis.
Napról napra biztosabb vagyok valamiben. Minnél több ember vesz körül, annál nehezebben találom meg az én kis vattacukorbirodalmamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése