Az örök dilemma.
Én egészen a mai napig (na jó péntekig) hittem benne. Volt 3 nagyon jó fiú barátom, akiket nagyon szerettem, és tényleg nagyon jó barátságban voltunk. Az egyikről korábban már írtam, hogy sajnos úgy hozta az élet, hogy eltávolodtunk egymástól. De aztán az egyetemen megismertem valakit, akivel szinte azonnal nagyonnagyon jóba lettünk. Mindenki csodálkozott, hogy ennyi idő után hogyan lehettünk ilyen jó barátok. Sokan azt hitték, hogy van köztünk valami, én se nagyon értettem eleinte, hogy mi ez, de biztosra tudtam, hogy nincs köztünk semmi, csak barátság. 2 éve vagyunk ilyen jó viszonyban, tényleg tud rólam mindent, mindig mindent elmondok neki, szerintem ő van a legjobban képben a szerelmi ügyeimmel. Na de ebben a hónapban beütött a mennykő. Egyre kevesebbet beszélünk. Régen ha egy hétig nem beszéltünk, mindig rám írt, hogy "na miújságvan bubu?" (Jaj, merthogy saját becenevünk van:D) Viszont eltelt most 2-3hétig nem nagyon beszéltünk. Pénteken aztán megtudtam, hogy csalja a barátnőjét. Akivel 6éve (!!!) együtt vannak. Na most, előszöris ha ez igaz, akkor ezt én nem tudom neki megbocsátani, és akkor tényleg ennyi volt ez a barátság. Másodszor, valószìnűleg köze van ennek ahhoz, hogy már nem keresi a társaságom. Vagy azért, mert már nincs rám szüksége, boldog most khm az új társaságával.. vagy mert tudja, hogyan reagálnék, és nem mer a szemembe nézni. Bármelyik is, szomorú dolog ez.
És ugye ott van Peti is, akivel én bármennyire is szeretnék jóban lenni, és a barátja lenni, neki ez nem megy. Nem tud csak a barátom lenni.
Szóval mindezek után, én már nem hiszek a fiú-lány barátságban. Ami rossz. Nagyon rossz. Mert egy lány életébe kell egy fiú barát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése