A legtöbb ember szerintem úgy van ezzel, mint én. 0/24-ben úgy érzi, hogy meg kell felelnie mindenkinek, mindenhol, minden körülmények között. Ha esetleg sikerül egyszer eljutnod arra a szintre, hogy már csakis kizárólag magadnak akarsz megfelelni, akkor sincs nyugtod. Hiába teljesítettél jól, egy kis rész benned mégis azt súgja, hogy nem voltál 100%-os. Csak 99. De azt az 1%-ot igazán kicsikarhattad volna magadból.
És persze teljesíteni olyan szembeszél mellett kell, amikor soha nem kapsz egy elismerő, dícsérő szót. Ha mégis? Akkor jönnek a kollégák/ismerősök/család/bárki, aki irigységből úgyis közli veled, hogy a., másképp kellett volna csinálni b., meg sem érdemelted.
Mondanám, hogy nőként maximálisan meg kell felelnünk az élet minden területén, de a férfiakkal is ez a helyzet. A társadalom úgy intézte, hogy születésed pillanatától, nemtől, kortól, szociális helyzettől és minden egyéb kapacitásodtól függetlenül, non stop meg kell felelned az egész világnak.
Jaj és mindezek közben ne felejts el élni. Merthogy az lenne a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése