Ő

Mindig ott van, ha szükségem van rá. Ha tényleg nem vagyok jól, igazán rossz kedvem van, stb.. akkor mindent félre dob, és én vagyok az első. Fent marad velem, szenved velem, vigasztal, jobb kedvre derít, épp mindig azt, amire szükségem van. 

Amióta szakítottunk, nem mondhatnám, hogy sokszor találkoztunk. Rengeteget beszélünk, de nem találkozunk sokszor. Kint voltam fél évet Kölnben, egy teljes fél évig nem láttuk egymást. És mégis azt mondja még ma is, hogy nem akarja, hogy elköltözzek, azt akarja, hogy maradjak és nem bánja, ha velem kell szenvednie.

Van egy kép, amit még márciusban csináltam, egyedül legjobb barátnőmnek, és neki mutattam meg, küldtem el, és még mindig meg van neki az a kép. Persze lehet (sőt valószínű), hogy ez fiú-körökben nem jelent semmit, csupán mi lányok csinálunk ebből nagy dolgot. De akkor is.

Számomra elképzelhetetlen, hogy lassan 2éve (októberben lesz 2) szeret engem. Pedig így van, ezt az egyet biztosra tudom. Csak nem tudom megérteni. Azt pedig végképp nem tudom, hogy mit akarok. Szeretem őt. Nagyon is. De szerelemmel? Sokan azt mondják, hogy nem illünk össze, hogy nem elég jó nekem, hogy a szerelem nem ilyen...én ezt nem tudom. Én csak azt tudom, hogy összesen 2 ember van ezen a világon aki tényleg ismer engem. És Ő benne van ebben a kettőben. Ismer. Nagyon. Elfogad annak, amilyen vagyok. Teljes mértékben. Vele önmagam lehetek, de igazán. Nekem ezek a legfontosabbak.

Lehet, hogy ez pusztán szimpla barátság az én részemről? De akkor miért esik rosszul, ha arra gondolok, hogy mással van? Miért nem akarom, hogy köze legyen máshoz? Szeretném, ha boldog lenne. Engedtem én már el pont emiatt. Mert tudtam, hogy én csak szenvedést okozok neki. Nem akarom mással látni, azt akarom, hogy az enyém legyen, csak az enyém. 

Nem zavar, ha bunkóskodik, ha antiszoc, ha csak tőmondatokban beszél, ha nem rak vesszőt a 'hogy' elé, ha azt írja, hogy 'nemtom' vagy 'me' vagy 'oszt'... pedig másnál ilyenkor már falra mászok. Nem zavar, hogy lusta, hogy macskája van, hogy szeret inni, hogy dohányzik. Nem zavar. 

Szerelem ez? Honnan kéne tudnom? Ha az, akkor érzem? Ha kételyeim vannak, akkor az már nem az? Ki mondja ezt meg? Ki szabja ezt meg? Nem jelent mindenkinek mást? 

Honnan kéne tudnom mit tegyek?