de jó is volna

Ha ez lenne a táskám tartalma:

szakdolgozat

Igaz, hogy még csak most kezdtem el ténylegesen dolgozni vele, de már most imádom. Persze lehet, hogy már az ötödik könyv után és a szorgalmi időszak kellős közepén már nem fogom én annyira élvezni, de most nagyon is. Hiába nevettek ki sokan, néztek rám kérdően, lekicsinylően, továbbra is azt mondom, hogy olyan témát válasszon az ember, amit szeret. Ami közel áll a szívéhez. Különben csak vért fog izzadni. 

egy fárasztó nap után

Semmi sem esik jobban ennél:

veled álmodtam

Nem ismerlek. Nem tudom ki vagy. Ki leszel nekem. Kid leszek neked. Mikor leszel az enyém, és én a tied. De veled álmodtam.

Nem kereslek. Hagyom, hogy megtalálj.*

*egy barátnőmtől származó idézet.

a szerelem sötét verem

Okos volt ez a Petöfi. Érdekelne azért, hogy miért megy ez nekem ilyen nehezen. Vannak emberek, akik életükben többször is szerelembe esnek. Találkoznak valakivel, tökéletesen összeillenek, kölcsönösen kedvelik egymást, és szerelmesek lesznek. Na ez az, ami nekem nem megy. Nálam egészen más opciók vannak:

A., kedvel engem, de én őt nem

B., én kedvelem őt, de ő engem nem

C., kedvelem őt, ő is engem, de egy seggfej

Ennyire magas elvárásaim lennének? Legyen nagyjából közös ízlésünk; legyen normális, értelmes; legyen stílusa, kisugárzása; tudja mit akar, legyenek elképzelései az életéről. Könyörgöm, azért nem állítottam annyira magasra a lécet. Vagy mégis? Viszont tisztelem annyira magamat, hogy csak azért, hogy legyen valakim, nem adok lejjebb az elvárásaimból. (Tanultam a hibáimból)

Kívülről, más háttér sztorival könnyű véleményt formálni, és tanácsokat adni. Köszönöm szépen, azokból nem kérek. A fülemen jön ki a sok 'Nyugi, legyél türelmes, majd csak találsz valakit, aki végre jó lesz. Megérdemelnéd már végre.' Ha ez így működne, az egész világ más lenne. Nem a türelem itt a probléma, vagy, hogy ki mit érdemel. Nem így működnek a dolgok. És igen, én sem alkothatok véleményt más párokról, az ő kapcsolatukról, de más érzés úgy boldogulni az életben, hogy van egy társad, hogy megtaláltad a másik feled. Könnyebb az akadályokat úgy venni. Szerintem. De héj, nincs tapasztalatom, nem tudhatom. 

emberundor 2.0

szülinapozás

Tényleg kezd elegem lenni abból, hogy mindenki szarik az érzéseimre, arra, hogy megbántanak.

szerelem

Régi képeket nézegettem a gépemen, és rátaláltam erre.

(A minőségért bocsánat, másképp nem ment:D)

Egy dolog biztos. Vagyis kettő. Az egyik az, hogy nagyon de nagyon hiányzik Köln. A másik pedig az, hogy én ott akarok élni. Kerüljön bármibe, én ott fogok élni. Annyira szeretem azt a várost, hogy az számomra is hihetetlen. Imádom úgy, ahogy van. Mindenestül. És valahányszor valaki szidná, én harapok és megvédem, mint egy anyatigris. És az se lehet véletlen, hogy a kedvenc focistám is imádja:)

* Cologne felirat és a címer.

you are

férjkeresés

A családom megint alakít. Amióta betöltöttem a 21-et, nagyon ráálltak erre a férjkeresés témára. Nagyim mániája az, hogy ha az egyetemen nem találok magamnak férjet, akkor utána se fogok. Ahogy idősödöm, úgy nőnek majd az igényeim, és lehetetlenség lesz találnom valakit. Nos, az én igényeim már így is túlságosan nagyok, szóval emiatt nem aggódom. Apa pedig úgy gondolja, hogy nem fogok találni tökéletes pasit, mert nincs olyan, aki mindenben megfelelne és tökéletes lenne.

Oké. Ez mind a véleményem. 26 éves koromig biztosan nem akarok ezzel foglalkozni. 

emberundor

Az emberek megbántják egymást. Sokszor. Van, hogy szándékosan, van, hogy véletlenül. Naivan azt gondolnánk, ha kedvesek vagyunk mindenkivel, nincs bennünk egy csepp rosszindulat sem, akkor majd másképp bánnank velünk, és nem bántanak. Ez nem így működik. Hiába törődünk mások érzéseivel, ebből nem kapunk vissza semmit. Önzőek. Egy pillanatra sem állnak meg és gondolják végig a szavaik következményeit. Én ezt nem értem. Világ életemben, minden egyes megszólalásom előtt végig gondoltam, hogy a másikat ez miként érinti majd. Szándékosan sohasem akartam bántani senkit. 

Egy embert bántottam meg, illetve ő is engem, viszont mindig tudom, hogy hányadán állunk, hogy viszonyulhatok hozzá, és minden ellenére is szeret, és akitől a legjobb tanácsot kaptam: " Ha nem vársz el tőlük semmit, nem érhet csalódás."

Csakhogy én nem ilyen vagyok. Továbbra is mindenkitől várom a jóindulatot, azt az egy aprócska törődést. Miért kell megnehezíteni az együttélést? Kicsi ahhoz ez a bolygó. 

szülifeli mód ON

Tegnap becsavart hajjal vasaltam, ma pedig délelőtt ebédet főztem, pogit sütöttem, most pedig indulok lassan be a városba találkozni a barátnőimmel, késő délután megint vasalni fogok, majd este nagy meccsnézés lesz. Valahogy ez a nyár belőlem a nemlétező gondoskodó, született feleség énemet hozza ki. Az augusztus fog majd úgy kinézni, ahogy egy 21 éves nyarának kell kinéznie, de addig is úgy látszik a július ezt tartogatja. Na meg edzést! 

* Büszke vagyok egyébként magamra, mert sikerült kifejlesztenem a tökéletes, egészséges pogácsa receptet. És a többi főztöm is mindig ehetőt, max szépséghibás:)

röviden és tömören

Rólam:

a vega hercegnő aki kb olyan szerencsétlen mint én :D
mondjam még azt is hogy a legbonyolultabb döntésképtelen egyén is?:D

addikt

Nos, izé, szóval ez úgy van, hogy általában mindig, ha olvasok valamit, akkor az lesz az aktuális kedvenc és addig olvasom/nézem, amíg meg nem unom.

kicsi én

Itt még bizony hercinőnek képzeltem magam. De állítólag szerencsétlennek nem engedtem el a kezét és én dirigáltam:D Nos, nem sokat változtam...:D

új név

Mostanában úgyis folyton a változásról beszélek, ideje volt már. Ráadásul annak is ideje, hogy kilépjek a vattacukorfelhőmből. Legbelül amúgy is erősen warrior lelkem van. Plusz most nagyon rákattantam erre a harcolós témára, szóval szerintem ideális:)

Itt az alap.

egy kis változatosság

Elférne már. Valami új. Valami váratlan. Valami meglepő.

aktuális kedvenc

Veronica Roth - A hűséges

Először a második rész tetszett meg nagyon (az elsőt csak filmen láttam még, Theo James elég meggyőző érv volt:D) és már akkor eldöntöttem, hogy ezt a saga-t én többször el fogom olvasni. A harmadik résznek először az utolsó pár oldalát olvastam el (mint minden könyvnek), és kissé kiakadtam. Nem teljesen szokványos befejezése van. Aztán ahogy az egészet elolvastam, lenyűgözött. Megfogott nagyon. Érzelmileg. Örültem, hogy nem lett sablonos a vége. Először felródtam az írónőnek, hogy mégis hogy lehet ilyet írni, hát nem ez a szokás. Éppen ettől volt jó. Azt hittem klisé sorozat, de nem teljesen. Adott valami újat, amit egyébként minden könyvtől elvárnék. Az pedig, hogy a férfi  főhős ugyan roppant erős és roppant jóképű, rettentően naiv volt, aki nem látta át mindig a dolgokat, na ez igazán tetszett. Örültem, hogy a női karakterek erősebbek voltak. Na de akadt benne azért tényleg megkérdőjelezhető dolog. Lehet nem éjszaka kellett volna olvasnom, de nem mindig tudtam követni az eseményeket. Mindenki fellázadt mindenki ellen, szövetkeztek, majd ellenségek lettek, újabb és újabb zsarnokok kerültek hatalomra, akik ellen harcolni kellett. A végén már nagyon nehezen tudtam követni, hogy who the real enemy is? És ez az egész genetikai magyarázat sem volt túl tiszta. De összességében abszolút ajánlani tudom a sorozatot.