Az emberek megbántják egymást. Sokszor. Van, hogy szándékosan, van, hogy véletlenül. Naivan azt gondolnánk, ha kedvesek vagyunk mindenkivel, nincs bennünk egy csepp rosszindulat sem, akkor majd másképp bánnank velünk, és nem bántanak. Ez nem így működik. Hiába törődünk mások érzéseivel, ebből nem kapunk vissza semmit. Önzőek. Egy pillanatra sem állnak meg és gondolják végig a szavaik következményeit. Én ezt nem értem. Világ életemben, minden egyes megszólalásom előtt végig gondoltam, hogy a másikat ez miként érinti majd. Szándékosan sohasem akartam bántani senkit.
Egy embert bántottam meg, illetve ő is engem, viszont mindig tudom, hogy hányadán állunk, hogy viszonyulhatok hozzá, és minden ellenére is szeret, és akitől a legjobb tanácsot kaptam: " Ha nem vársz el tőlük semmit, nem érhet csalódás."
Csakhogy én nem ilyen vagyok. Továbbra is mindenkitől várom a jóindulatot, azt az egy aprócska törődést. Miért kell megnehezíteni az együttélést? Kicsi ahhoz ez a bolygó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése