Okos volt ez a Petöfi. Érdekelne azért, hogy miért megy ez nekem ilyen nehezen. Vannak emberek, akik életükben többször is szerelembe esnek. Találkoznak valakivel, tökéletesen összeillenek, kölcsönösen kedvelik egymást, és szerelmesek lesznek. Na ez az, ami nekem nem megy. Nálam egészen más opciók vannak:
A., kedvel engem, de én őt nem
B., én kedvelem őt, de ő engem nem
C., kedvelem őt, ő is engem, de egy seggfej
Ennyire magas elvárásaim lennének? Legyen nagyjából közös ízlésünk; legyen normális, értelmes; legyen stílusa, kisugárzása; tudja mit akar, legyenek elképzelései az életéről. Könyörgöm, azért nem állítottam annyira magasra a lécet. Vagy mégis? Viszont tisztelem annyira magamat, hogy csak azért, hogy legyen valakim, nem adok lejjebb az elvárásaimból. (Tanultam a hibáimból)
Kívülről, más háttér sztorival könnyű véleményt formálni, és tanácsokat adni. Köszönöm szépen, azokból nem kérek. A fülemen jön ki a sok 'Nyugi, legyél türelmes, majd csak találsz valakit, aki végre jó lesz. Megérdemelnéd már végre.' Ha ez így működne, az egész világ más lenne. Nem a türelem itt a probléma, vagy, hogy ki mit érdemel. Nem így működnek a dolgok. És igen, én sem alkothatok véleményt más párokról, az ő kapcsolatukról, de más érzés úgy boldogulni az életben, hogy van egy társad, hogy megtaláltad a másik feled. Könnyebb az akadályokat úgy venni. Szerintem. De héj, nincs tapasztalatom, nem tudhatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése