A nők ellen ierőszak az ENSZ meghatározása szerint:
"A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában."
A nők elleni erőszak fajtái
Nők elleni erőszaknak nevezünk minden olyan erőszakot, amely a személy nemi hovatartozása miatt történhet és történik meg valakivel. Az alábbiakban partnerkapcsolati erőszak legjellegzetesebb példáit soroljuk fel.
Szóbeli (verbális) erőszak
A nő lekicsinylése, sértegetése, gúnyolódás, nevetségessé tevés (például a nő külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt), bántalmazással, veréssel való fenyegetés, gyerekek elvételével, öngyilkossággal való fenyegetés
Lelki erőszak
Alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás, féltékenység, nő önbizalmának módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől, nő állandó hibáztatása, értéktárgyainak összetörése, tárgyak összetörése/dobálása/csapkodása, fegyverrel való fenyegetőzés, félelmet keltő viselkedés (dühödt nézés, üvöltés), támadó faggatózás, életveszélyes/ijesztő autóvezetés, telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, telefonon való állandó ellenőrzés, nő zsebeinek/táskájának átkutatása
Testi (fizikai) erőszak
Lökdösés, pofozás, fojtogatás, haj húzása/kitépése, ököllel/eszközzel való ütés, rugdosás, harapás, rázás, égetés, fegyverrel (késsel, lőfegyverrel, nehéz tárgyakkal) való fenyegetés vagy bántás, alapvető testi igények és szükségletek megtagadása (éheztetés, szomjaztatás, alvásmegvonás, ürítkezés kontrollálása), bezárás, kizárás, megkötözés és mozgásszabadság korlátozása
Szexuális erőszak
Nem kívánt szexuális tevékenységre való kényszerítés, nemi erőszak, szexszel való fájdalomokozás vagy megalázás, tárggyal való nemi erőszak, intim testrészeik bántalmazása, másokkal való közösülés/prostitúció kényszerítése, reproduktív jogok korlátozása: fogamzásgátlás akadályozása vagy kényszerítése, terhességre vagy abortuszra kényszerítés.
Miért tűrik a nők a családon belüli erőszakot?
Számtalan oka lehet annak, hogy a nők nem lépnek ki egy erőszakos kapcsolatból. Az alábbiakban a leggyakoribb okokat és indokokat ismertetjük:
Szerelem: "Szeretem. Amikor nem durva, boldog vagyok. Ha vele maradok, talán a szerelmem megváltoztatja."
A valóság letagadása: "Nem is igazi erőszak, amit velem csinál. Ki lehet bírni. Más nőknek sokkal rosszabb."
Szégyenérzet: "Jobb, ha nem tud erről senki. Nem bírnám elviselni, ha kiderülne, miket csinál velem."
Bűntudat: "Biztosan én tehetek róla. Valamit nem csinálok jól. Megérdemlem, hogy így bánik velem."
Beletörődés: "Úgysem tudok változtatni a helyzetemen. Ő az erősebb. Senki sem segíthet rajtam."
Érzelmi zsarolás: "Azt mondta, nem tud nélkülem élni. Azt mondta, öngyilkos lesz, ha elhagyom."
Gyakran hallunk ilyet esetekről. A tévében, a rádióban, az újságban, az interneten. Elszörnyülködünk, majd megállapítjuk, hogy ugyan ez szörnyű és felháborító, de velünk ez úgy sem történhet meg. Jóllehet találkozunk vele a média által nap, mint nap, mégis úgy gondoljuk, hogy nem annyira valóságos dolog ez, ilyen csak a filmekben van. Vagy ha esetleg meg is történik ilyen, annak biztosan meg van az oka. Túl kirívó öltözet, nem megfelelő viselkedés, az óvatosság teljes fokú hiánya 'satöbbi. Nem gondolnánk, hogy ott találkozunk majd vele, ahol a legkevésbé várnánk. A saját életünkben.
Kívülről szemlélve rájövünk, hogy az ilyen dolgok már a legelején el vannak cseszve. Hiszen az ördög, magzatkorban is ördög, legyen az bármennyire is kezdetleges. Ha ez a történet igaz is lenne, így kezdődne.
Nyár. Házibuli. Minden frissen érettségizett álma. Öt lány készülődik az estéhez, iszogatnak, beszélgetnek és énekelve, táncolva várják, hogy besötétedjen. Az egyik lány épp a barátjáról mesél, amikor az felhívja, hogy megérkezett. A többiek értetlenkedve néznek, hiszen úgy volt, hogy 'csajbuli' lesz, de nem törődnek vele, hiszen már be vannak csiccsentve, és kíváncsiak barátnőjük új szerzeményére. Várakozásaikat felülmúlja a valóság. Gyorsan a társaság középpontjává válik az illető. Hiszen, ha a megnyerő külső nem lenne épp elég, a közvetlenségével és elképesztő gesztikulálásával rögtön elvarázsolja az embert. Telik az idő és a lányok szó szerint isszák a szavait. Olyan történetekről mesél, amik egy 18 éves lányt, nos, elég hamar levesz a lábáról. Az alkohol folyamatosan fogy, majd az egyik lány arra lesz figyelmes, hogy amikor A barátnő fényképeket mutat a jelenlévőkről, hiszen sötétség lévén A barát nem látja jól az arcukat, megállnak egy fényképnél. A lány hallja a nevét, ebből rögtön rájön, hogy az ő fotóját nézik. Nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, csupán rácsodálkozik a dologra. Az este a tervezett medrében folyik, üvölt a Quimby a számítógépből és folyik az alkohol az üvegekből. Egészen addig amíg A barát be nem ül A lány mellé a hintaágyba. Hozott magával egy pezsgőt, hiszen egyetlen jelenlevő hímneműként az ő dolga kinyitni azt. A lány megijed, hiszen gyakran megijed ettől a hangtól. A barát ránéz, mélyen a szemébe, majd halkan megszólal: "Nyugi, nem kell félned, én óvatosan leszek..". Az este szépen lassan már átvonul kora hajnalba, majd amikor feltűnnek a nap első sugarai, mindenki elfoglalja újonnan kialakított alvóhelyét, és álomra hajtja fejét. Délelőtt, amikor A lány felkel, még mindenki alszik. Halkan kioson a házból, majd amikor még csipás szemeit jobban kinyitja, akkor veszi észre, hogy A barát kint cigizik. Leül vele szembe, és elkezdenek nagyon halkan beszélgetni. Túl közvetlenek mindketten. Túl meghitten beszélgetnek. Egy idő után, felébrednek a többiek is, és a meghitt pillanatuk tovaszáll. A pár távozik, majd szépen lassan mindenki hazamegy.
A buli után természetesen a legnépszerűbb közösségi oldalon bejelölik egymást az új ismerősök. Szinte észrevétlenül, de A lány és A barát elkezdenek beszélgetni. Egyre többet, egyre gyakrabban. Eltelik egy hónap, még talán több is, és azt veszik észre, hogy mindennap beszélnek. A barát és a A barátnő egyre gyakrabban veszekednek, miközben A barát egyre közelebbi kapcsolatba kerül A lánnyal. Eljutnak arra a szintre, hogy szóba jönnek igazán személyes dolgok is. A lány megijed, hiszen ez nem jellemző rá, nem elég, hogy A barát foglalt, de ráadásul az ő barátnőjével van együtt. Visszavonulót fúj és közli A baráttal, hogy ő ezt nem folytatja tovább. A barát közli, hogy ne aggódjon, mert már döntött, és szakítani fog A barátnővel. A lány nem boldog, hiszen ezt nem akarná.. nem így.. nem maga miatt. Másnap A barát felkeresi, de A lány hárít, hiszen ő ezt nem akarja tovább folytatni. De A barát közli, hogy vége. Újra egyedülálló. És A lány valami olyasmit érez, amit nem lenne szabad. Örül. Izgatott. Boldog. Megbeszélik, hogy 2 nap múlva találkoznak. A nap, amelyet A lány megálmodott.
A lány egy padon ülve várja. Izgatott, mert nem találkoztak egy hónapja és bizonytalan a magában A fiúról kialakított kép miatt. 'Lehet, hogy mégsem néz ki olyan jól?!' Majd elkezd önmagában is kételkedni. 'Lehet, hogy ő is épp ezen rágódik?!' Aztán megjelenik A fiú. És A lány ismét elveszti a kapcsolatot a való világgal. Belesüllyed egy olyan mély gödörbe, ami egy másik világba sodorja őt, ahonnan nagyon nehéz kimászni. És sok időbe telik.
A randi első fele jól telik, kávéznak, beszélgetnek majd elcsattan az első csók. Majd egyre hevesebb csókok váltják egymást, és A fiú előáll azzal az ötlettel, hogy menjenek el egy másik helyre. A lány nem érti, hiszen ő jól érzi magát, ő maradni akar. A fiú elveszi a telefonját, hiszen tudja, A lánynak kell a telefonja, tehát követni fogja. 10 perc után megérkeznek A helyre. A lány nem érti, hiszen A hely félig zárva van, csak illetékesek használhatják. Azonban A fiút ismerik ott. Felmennek az emeletre és bemennek a férfi mosdóba. A lány nem érti minek jöttek ide, majd A fiú bezárja az ajtót. Folytatják a heves csókolózást. Majd A fiú A lány tudtára adja, hogy mit szeretne. Elég egyértelmű jelét adja és mutatja. A lány tiltakozik, nem érzi helyesnek, hogy ezen A helyen és ilyen körülmények között történjen meg a dolog. De az események beleégnek A lány emlékezetébe. Soha nem felejti el az apró részleteket sem. Emlékezni fog a pillanatra. A szagokra, az érintésekre. Mindent, amit érzett, mindent, amit tapintott. Amig csak él. A fiú hajthatatlan, próbálja A lányt sarokba szorítani, ahonnan nem tud kiszabadulni. Megragadja a kezeit, a feje fölé emeli és szorosan ott tartja. A lány próbálja kiszabadítani a kezeit, de csak nehezen tudja. Erősen szorítja a fiú. A lánynak fáj az érintés. A lány folyamatosan tiltakozik, testével, hangjával és mikor felfogja, hogy mi is történik körülötte, kétségbeesetten próbál menekülni a helyzettől. De A fiú elhallgattatja A lányt. A csókjával, majd a kezeivel. A lány végső elkeseredésében, amikor már érzi, hogy elkerülhetetlenül elsodorják az események, és megfullad bennük, sikerül elég hangosan tiltakoznia, és valaki meghallja őket. Azonnal kihasználja ezt A lány, eljut a kapcsolóig és felkapcsolja a villanyt, habár nem emlékszik rá, hogy mikor oltotta le A fiú. Próbálja kinyitni az ajtót, ezzel jelezve a kint lévőnek, hogy van bent valaki, aki szeretne kijutni. A fiúnak nincs választása, ki kell engednie A lányt. Felöltözik, majd kinyitja az ajtót. A lány azonnal bemenekül a női mosdóba, és bezárja az ajtót. Belenéz a tükörbe, és nem ismer magára. Csapzott haj, szétkenődött smink, és foltos póló. A bűn foltja éktelenkedik a pólóján. Annak a jele, aminek nem szabadott volna megtörténnie. Próbálja szappannal és vízzel kiszedni a foltot. "S Ágnes asszony a patakban/Lepedőjét újra mossa;/Fehér leplét, tiszta leplét/A futó hab elkapdossa./Oh! irgalom atyja, ne hagyj el/Mert hiában tiszta a gyolcs,/Benne többé semmi vérjel:/Ágnes azt még egyre látja/S épen úgy, mint akkor éjjel./Oh! irgalom atyja, ne hagyj el."
Nehézkesen rendbe szedi magát A lány, majd mivel A fiú türelmetlenül hívja telefonon, kimegy hozzá. Szótlanul lépkednek egymás mellett, A lány nem is érti miért. Talán bántja a dolog. Talán nem mer megszólalni. Talán azt gondolja félek tőle. De nem. Valóban nem? Nem. Hiszen nem akart rosszat. Jaj, miért is nem engedtem. Most itt lépked csendesen mellettem. Elrontottam. Miért nem szól hozzám? Nem kellek már neki? De nekem szükségem van rá. Akarom őt. Valóban így lenne? Nemtudom. De valamit érzek. Valami hozzáláncol. Tennem kell valamit. És egyre csak jár A lány agya, majd megfogja A fiú kezét és kedvesen ránéz. Majd behízelgi magát A fiú életébe. Azt csinálja, amire A fiú pontosan vágyott. Megkapta hát, amit akart. Amint megbeszélik, hogy ugyan titokban, de elkezdenek járni, onnantól kezdve A fiú boldog. Úgy mutogatja A lányt, mint az új, fényes, drága játékát. Bemutatja minden barátjának, minden ismerősének eldicsekszik vele. A lány nem boldog. Szeretné ugyan A fiút boldoggá tenni, maga se érti miért. De nem érzi jól magát. Minden nap, minden este ugyanazt csinálják. A fiú barátaival vannak. Mindig ugyanazon a helyen, mindig ugyanabban a kocsmában. És minden este próbálkozik A fiú. Minden egyes alkalommal ugyanúgy. Erőszakosan. A lány tiltakozik. A fiú megsértődik. És veszekedne. Már egyre gyakrabban. És már mindenen. A lánynak feltűnik, hogy A fiú nagyon féltékeny. Mindig tudni akarja hol van A lány, kivel van és mit csinál. Folyton hivogatja, ha épp nem vele van, vagy vele beszél. A lánynak ez nem tetszik. A fiú megfojtja. A fiú megtiltja, hogy A lány másokkal is találkozzon. Mikor A lány ezt szóvá teszi, A fiú csak mentegetőzik, hogy mindezeket azért teszi, mert nagyon szereti A lányt. És nem akarja elveszíteni. Egy este addig fajul a veszekedés, hogy A lány fogja magát, feláll az asztaltól és szó nélkül távozik. A fiú a megállóban utoléri, és könnyes szemmel könyörög A lánynak, hogy ne hagyja el őt. A lány nagyon megijed, mert még sohasem látott férfit ilyen állapotban. Belenéz a szemébe és látja, hogy A fiú szenved. Megsajnálja, és megígéri neki, hogy nem hagyja el. De a dolgok újra és újra ismétlik önmagukat. Egy nap a lány nem bírja tovább és szünetet kér A fiútól. Öngyilkossággal fenyegetőzik, mert nem tud élni A lány nélkül. De A lányt ez nem érdekli, hiszen már hónapok óta nem boldog és menekül ettől a kapcsolattól. Már az első naptól kezdve menekül tőle. Aztán A fiú olyat tesz, amitől A lány mégjobban megijed. Beleszúr a szemébe egy vékony fadarabot. Vérzik a szeme és majdnem megvakul. A lány visszafogadja. Eltelik egy újabb hónap. A lány minden este könnyáztatta párnán alszik el, és úgy telnek el a napok, hogy A lány egyáltalán nem mosolyog már. Nem tudja, meddig bírja még. Minden barátja arra bíztatja, hogy hagyja őt ott. Vessen véget a pokolnak. A fiú tudomására jut, hogy A lány boldogtalan és mások is tudnak erről. A szemére veti, hogy nincs joga boldogtalannak lenni, és megtiltja neki, hogy beszéljen másokkal is. Beszélgetésük újabb veszekedésbe torkollik, és A fiú mérgében olyan jelzőkkel illeti A lányt, ami pontot tesz a dolog végére. A lány szakít vele és elvág minden egyes módot, ami lehetőséget ad A fiúnak, hogy kapcsolatba léphessen vele. Pár szánalmas próbálkozás után, és nem kevés idő után A fiú feladja, és elengedi A lányt.
A kapcsolatnak ugyan vége, de A lány megpróbáltatásainak közel sem. Hónapok telnek el, mire A lány bevallja először magának, majd másoknak, hogy mi történt. Próbál túllépni, de valahányszor látja A fiút, újra belecsúszik a gödörbe. Újra és újra. És közben senkit sem tud közel engedni magához. Eltelik 8 hónap és A lány úgy érzi, végre újra boldog. Újra élheti az életét. Majd, amikor igazán közel kerül A fiúhoz egy találkozás alkalmával, összetörik. Apró darabokra. A darabok, amiket egyszer már gondosan összeragasztott, újra szétestek. Kezdheti előről az egészet. Egy nap, megjelenik az életében egy új kapcsolat. Egy kapcsolat, amely begyógyíttatja a sebeket. A lány napról napra erősebb, és ugyan összetört darabokból áll össze a kép, már sikerült elég erős keretbe tennie, amit A fiú már nem tud többé széttörni. Többé már nem árthat A lánynak.
A lány élete újra rendes mederbe kerül. Soha nem fogja elfelejteni azt az évet, vagy azokat a dolgokat, amik történtek vele. De megtanulhat együtt élni vele. És megpróbálhat segíteni másoknak, akik szintén áldozatok lettek. Áldozataik önmaguknak. És az emlékeiknek.
