Mind erre vágyunk. Titkon vagy nyíltan, de mindannyian szeretnénk egy ilyen kapcsolatot. Hisz úgy gondoljuk, így biztonságban lehetünk és közben élvezhetjük is. Ki ne vágyna erre? Csakhogy a valóságban nem működnek így a dolgok. Az egyik fél MINDIG többet érez egy idő után. És ezek általában mi, nők vagyunk. Elkezdünk kötődni, elkezdünk ÉREZNI. És ez a legnagyobb hibánk. A gyengepontunk. És ezt rendre ki is használja a másik fél. És mi engedjük neki. Újra és újra. Mert mindig ott vagyunk, ahol a part szakad. Elhisszük, hogy ismerjük az illetőt, megbízunk benne és fegyvertelenné tesszük magunkat. És elesünk. Vesztünk.
De valóban így lenne? Vesztünk? Mit vesztenénk? Egy újabb asshole embertől szabadulunk meg. Nem mérgez többé minket, nem lök minket tovább a kút mélyére. Csak nyerünk. Tapasztalatot, és esélyt az újrakezdésre. Esélyt, hogy -ha nem is a következő alkalommal- megtaláljuk azt az EGY-et, aki nem fog majd bántani minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése