Amikor Ms.Independent-ből Ms.Fear lesz. Sok idegeskedés, hajbakapás, veszekedés, gyomorgörcs és sírás után sikeresen elnyertem egy Erasmus pályázatot álmaim városába. Majd kiugrottam a bőrömből és azonnal elkezdtem a visszaszámlálást. Hónapokon keresztül tervezgettem, intézkedtem és álmodoztam. Minden nappal egyre közelebb kerültem a legnagyobb álmom megvalósításához. Minden nap az az érzés kerített hatalmába, hogy nemsokára megváltozik minden. Új környezet, új emberek, új élet veszi kezdetét. Aztán ma megjött a visszaigazolás, hogy megkaptam a kolit. Ahogy nézegettem a képeket, google earth-ön megnéztem hol is van pontosan, milyen messze az egyetemtől, milyen messze a belvárostól, boltoktól, pizzázóktól, rájöttem, hogy én TÉNYLEG nemsokára ott leszek. Tényleg egy új fejezet veszi kezdetét, tényleg egyedül fogok lakni, távol a szüleimtől. Magamról kell majd gondoskodnom teljesen.
Amíg itthon elkezdtem önállósodni, ahogy magabiztosan intéztem az ügyeimet, napi szinten több hivatalos levelet is írtam az egyetemnek, úgy nőtt meg bennem egy nap alatt a félelem. 34 nap múlva valóban kint leszek. Megijedtem. Megijesztett a tény, hogy távol leszek az otthon melegétől, a szerető családomtól és tényleg csak magamra számíthatok. Megijesztett az új élet csábítóan friss illata. Mert valljuk be. Félünk a váratlantól, az újtól. Még mindig izgatott vagyok és alig várom, félre ne értsetek, csupán rádöbbentem, hogy most tényleg felnövök. Nyilván van, ami nem változik majd, de lesz nagyon sok minden, ami viszont igen.
Kíváncsian várom:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése