tortúra

Hadd osszam meg veletek a legújabb kórházi élményemet. Ma egy véres kalandban volt részem. Szó szerint. A csodálatos megyei kórházban kezdtem reggel a napomat. 8 óra volt és bennem mindösszesen 7deci víz volt. 10 méteres sor kígyózott, így várnom kellett kicsit. Közben volt időm rögtönzött antropológiai kutatást végezni. A sorbanálló emberek többsége igénytelen volt, büdös, és megrekedt a '70es években, mind ruházatilag, mind ideológiailag. Üdítő volt másfél órát köztük tölteni. Miután már mindenkit (ha ez egy rajzfilm lenne pulykacombot mondanék) egy szelet pizzának láttam és szédültem az éhségtől illetve a koffienadagom megvonásától, sorrakerültem. A nő aranyosnak tűnt és habár tiltakoztam a jobb karom ellen, mégis megpróbált onnan vért venni. Nos, sikertelenül. Miután 20 percig matatott bennem a tűvel és próbált vénát találni, feladta és megpróbálkozott a másik karommal. Amelyet egyébként korábban javasoltam neki. Mindegy. Újabb félóra csapkodás és túrkálás után úgy döntött, hogy a csuklóm felett vesz vért. Megtanultam valamit. Minél kisebb a tű, annál fájdalmasabb a dolog. Piszkosul fájt. És közben végig attól rettegtem, hogy nehogy átszúrjon egy eret, vénát, mittudomén és összevérezzek itt mindent. Kevesebb vámpíros filmet kéne néznem. Amíg vette a vért (5 kémcsővel, cseppenként 10másodperces lefolyással...) mögöttem egy öreg bácsika végig azt mondogatta, hogy "jaaj szegényke...jaaj szegény kislány..jaaj milyen lassan jön neki". És nem ő volt az egyetlen, aki ennyire megsajnált. A nő, aki levette a vérem, végig hüledezett, hogy "én ezt nemtudnám végigcsinálni..döbbenetes vagy..ha tudnád, hogy a felnőttek többsége, ennek csak a felétől is hogy kiborul.." 'satöbbi. Oké, igazán aranyosak, de mire fel sajnáltak. Igen, bénák a vénáim, igen, minden egyes vérvételt végigszenvedünk. De ez nem akkora probléma. Egyrészt, volt már rosszabb. Jópárszor. De, és ami a fontos. Lehetne sokkal rosszabb. Ez semmiség. Lehet, hogy az én felfogásommal van a baj, de én orvosnál sose nyígok. És az élet többi területén is igyekszem minél hamarabb észrevenni magam. Nézzünk már szét picit a világban, mielőtt elkezdünk panaszkodni. Lehet, hogy sokat idegeskedem (nonstop), de mindennap hálát adok azért, amim van. És jó sok mindenért adhatok.