érzelmek viharában

Avagy a tipikus és tőlem már megszokott 'miafaszvan' érzés. Avagy egy újabb bejegyzés az ex-ről. Úgy kezdődött ez az érzelmi elbizonytalanodás, hogy tegnap benéztem az idei gólyatáborba. (Fantasztikus érzés volt, hogy az érkezésemet követő első 5 percben, csak a fél btk támadott le és ölelgetett, puszilgatott. A másik fele amint észrevett, szintén:) ) Épp, amikor az egyik barátnőmmel beszélgettem, akkor ment el előttem Ő. Rögtön felháborodtam, hogy 'mit-képzel-ez-magáról-hogy-nem-köszön'. Egy 10 perc múlva, épp, amikor egy idősebb Firmával beszélgettem, a következőre lettem figyelmes: "Te szerencsétlen, mit csináltál már megint?". Még mielőtt hátranéztem volna, már előtte tudtam, hogy Ő az, hisz ezerközül is felismerem a hangját. Megfordultam és már adta is a puszikat. Egy másodperc alatt annyira összezavarodtam, és én lepődtem meg a legjobban, de a pillangók feléledtek a gyomromban. Örültem, hogy ott van velem, és örültem, valahányszor odajött hozzám vagy beszólt nekem valami kedveset ('nyomi', 'béna', 'szerencsétlen'). Már napok óta lájkolgatott összevissza, féltem kicsit a találkozástól. Erre tessék, kifejezetten igényeltem a figyelmét. Sőt! A szememmel folyamatosan őt kerestem a tömegben.

Jelentèktelennek tűnő dolgok teszik az egészet szomorúvá. Csütörtökön egy barátnőmmel limonádéztunk, és amikor kihozták nekem a limot, rögtön rajzoltam rá egy szivecskét. Az volt a szokásunk, hogy amikor kihozták neki a sört, előbb mindig elém tolta a poharát, és én a párás üvegre rajzoltam egy szivecskét az ujjammal. És csak utána ivott.

Az a szomorú, hogy 1 hónapja nem beszéltünk, élte a saját kis életét, az én fejemre pedig szart. Aztán tegnap meglát, és rájön, hogy hoppá kellek neki. 

Tegnap este írt nekem egy olyat, hogy 'Este klubb!' és most is épp hív magához a koliba. És azt mondta, hogy nem akar inni majd, ha lemegyek. Ez nagyon nagy szó. Nem tudom mit akar. Lehet, csak egy alkalmat. Viszont a tábor most tele van ribancokkal, köztük egy főribanc, akit konkrétan mindenki khm szeretne az ágyában tudni. De Ő nem. És ez valamilyen szinten hízelgő. Van jó pár olyan ember, akit könnyen megkaphatna egy éjszakára, mégis én kellek neki. Van jó pár olyan lány, aki szebb/csinosabb nálam, mégis én kellek neki. Lehet, hogy még mindig szeret? Azt állítja. De vajon hihetek neki? A gond az, hogy bár szeretem, túlságosan elrontotta már a dolgokat közöttünk. 

És megint csak ott vagyok, ahol a part szakad...

Jézusom, valaki segítsen!

P.S. Tegnap ültünk a lépcsőn, mellettem az egyik bALEK tesóm, velem szembe Ő. Megszólal a tesóm : "Jaaj, emlékeztek a Szigorlatra a Ligetben?" Szerintem én olyan vörös még életemben nem voltam. Ugyanis akkor este szeretett belém, elmondása szerint. Szóval hogy a viharba ne emlékeznénk rá. Időzítés 5/5 tesó :D