Az, amikor mindkettőnk napja attól lesz jobb, hogy látjuk egymást - ha csak 1 órára is. Amikor csak magamra kapok egy pulcsit és egy cicanacit és iszonyat álmos fejjel, kócos hajjal és nem mellesleg iszonyat rendetlen szobával fogadom őt, de ez nem zavarja egyikünket sem, mert a barátságunk nem a külsőségeken alapszik. Nem kell megjátszanunk magunkat egymás társaságában, olyanok lehetünk, amilyenek valójában vagyunk.
Az, amikor épp frissen keltem, amikor felhív, világomat nemtudom, de neki szüksége van rám és én gondolkodás nélkül válaszolom, hogy "hol találkozzunk?"
Az, amikor nem teher mindent felborítani, hogy lássuk egymást. Ez az igazi barátság. Szeretlek M!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése