éves összefoglaló

Mivel a memóriám továbbra sem az igazi, és lusta vagyok visszanézni a korábbi bejegyzéseimet, ezért írom úgy az eseményeket, ahogy eszembejutnak.

A januárt kezdtem egy szakítással, ami így az év utolsó napján kijelenthető, rátette a bélyeget a szerelmi életemre erre az évre. A szakítás után úgy döntöttem, változtassunk kicsit, és levágattam a hajamat. Nagggyon rövidre. A reakciók nagyjából ugyanazok voltak : "úúúúristen miééért?". Én viszont imádtam. Egyrészt érezhettem egy kis változást magamon, másrészt a hajam szimbolikus volt, megszabadultam a régi dolgoktól, amiket cipeltem. Csakhogy kerek legyen a hónap, meghalt nagymamám testvére. Aki úgymond a második nagymamám volt. 

A február szülinap hónap. Tehát azt nagyon elrontani nem lehet. A Valentin napot szokás szerint egyedül töltöttem, de ez nàlam már hagyomány:D Mivel Erasmus mentor lettem, a szülinapom eléggé internacionálisra sikeredett, és nagyon jó volt. Pont a szülinapomon indult ez a hullám, amiből aztán nagggyon nehezen kerültem ki. Egy olyan srác, akiért én már vagy fuuu 3 éve odavagyok, elkezdett...komolyabban érdeklődni irántam. Nagyon sokat beszèltünk, és én kezdtem azt hinni, hogy megváltozott, de nem. Nem rossz ember, csak éppen nem nekem való. Aztán ugye ott volt egy másiks srác is, akinek eléggé...tetszettem. Próbáltam adni neki egy esélyt, de nem tudtam másképpen tekinteni rá, mint barátra. És ugye továbbra is ott volt az exem. 

A március és április nagyjából ezzel a szerelmi sokszöveggel telt, illetve...megtudtuk, hogy van Erasmus lehetőség álmaink városába. Amíg nem tudtuk meg az eredményt (április 16), addig enyhén szólva is idegbeteg voltam:D mindent feltettem egy lapra, minden erőmmel azon voltam, hogy elnyerjem a pályázatot. Szó szerint minden erőmmel. Csoda, hogy a barátaim elviseltek:D És végül elnyertük mindannyian. Tehát az öröm eléggé nagy volt:) Ugyanakkor pont ebben a hónapban, mèg az eredmény előtt halt meg apának a keresztapja. Kezdett már egy kicsit sok lenni az egy évre jutó temetések száma.

A május tartogatott egy-két kisebb meglepetést. A bölcsész focikupán, ért egy kisebb sokk, amikor az asztalon ülve megpillantottam, hogy pontosan mögöttem, tőlem 1 méterre ül a volt barátom. Na ott enyhén sokkot kaptam, és magam sem tudom hogyan, de nem menekültem ki sírva a világból, hanem erős maradtam, és végigcsináltam a napot.

A nyaramra, hogy őszinte legyek már nem igazán emlékszem:D Voltunk nyaralni, csináltunk egy szép kis utazást, Balaton-Sopron-Bécs útvonallal. Elég sok időt töltöttem legjobb barátnőmmel és kutyáztunk, amennyit csak tudtunk:)

Augusztusban aztán meg kellett műteni a kezemet, mert..nos hát indult egy Ganglionnal, majd műtét közben kiderült, hogy van itt bizony még egy megnagyobbodott izom darab is, ami nyomja az ideget, szóval vágjuk ki azt is. De legalább ezúttal nem éreztem semmit.:) Aztán jött a gólyatábor, ami ismétcsak naggggyon jó volt. Igaz elég sokat sírtam:D De imádtam.

Szeptemberben aztán kiutaztunk Kölnbe, a boldogságszintem eléggé megugrott. Igazából egészen decemberig elmondható, hogy nagggyon jó volt minden. Voltak nehezebb pillanatok, de összességében nagyon jó volt. Aztán hazajöttem, kissé elkeseredve, de ennek a helyrehozása már 2014 feladata lesz:) És nemrég "szakítottam" végleg..mondjuk úgy a múltammal. Az az ember, aki az egész évemet jellemezte, nagyon megbántott. 

Szóval azt kell, hogy mondjam, jó volt az az év. Voltak kemény pillanatok, de voltak igazán szépek is. És hogy mit hoz a jövő? Először is változást. A 2014 az én évem lesz. Mármint ez az év arról fog szólni, hogy magammal foglalkozzak. Túl sokat foglalkoztam eddig másokkal, mások életével és magamat mindig háttérbe szorítottam. 2014 arról fog szólni, hogy kitaláljam, ki is vagyok valójában, mit is akarok. Mert most nem igazán tudom. Most elvesztem, és nem találom a helyem, nem találom magamat. Változtatni fogok sok mindenen, megerősödök, kívül-belül, és megtanulom azt, hogy 'soha ne add fel'. Mármint a gyakorlatban. Nem önzősködésből, de ezt az évet, magamnak szentelem. Aztán majd meglátuk mit hozok ki ebből.:)

Nektek, akik olvastok, köszönöm, hogy kitartottatok mellettem, nem is értem, hogy miért olvastok:D De jólesik:) Azt megígérhetem, hogy a következő èvben sem lesz hiány drámákból..:D

Csókpuszii és boldog újévet!

* egy kis kiegészítés: éppen egy Alligatoah klipet néztem és eszembejutott valami...ha választanom kéne kedvenc emléket az évből, az Stefan bulija lenne..:D a legfurcsább pedig, amikor egy templomban buliztunk:D 

2014 = find yourself

szerelem és egyéb katasztrófák

A bejegyzés eredetileg egy 'A blog határozatlan ideig szünetel' bejegyzésnek indult, aztán úgy döntöttem inkább leírom azt, ami azóta foglalkoztat, hogy itthon vagyok.

De bevezetésképp kezdem mással. 900 oldal/2nap alatt. Avagy Viki olvas. Karácsonyra meghozta nekem a Jézuska Cassandra Clare - Végzet Ereklyéi 4. illetve 5. részét. És, aki ismer az tudja, hogy eleve gyorsan olvasok, de ha tetszik is a könyv, akkor szószerint falom. Így történt meg, hogy két nap alatt kiolvastam őket. Alapjában véve tetszett...varázslatos világba repít, izgalmas, mítikus és megnevettet, illetve megsirat, amikor kell. És szerelmi szálat is tartalmaz. Nagyon szeretem benne a főszereplőt, a karakterét, és igazán halálosan szerelmes. Pont ez zavart. Miért kell MINDEN történetbe szerelmi szál? És most nem a keserűség beszél belőlem, de már tényleg borzasztóan elegem van abból, hogy nem tudok úgy elovasni egy könyvet, hogy ne legyen benne (legalább egy) 'meghalok-érted' szerelem.

Sose tapasztaltam ilyen szerelmet. Szerettek már, és szerettem már. De sosem voltam igazán, őrülten, szenvedélyesen szerelmes. Tudjátok mire gondolok..nemtudok élni nélküle; nem érzem magam teljesnek, ha nincs velem; mindent megtennék érte, bárki lennék érte. És ezt bánom. Tudom jól, még fiatal vagyok nagyon. És elég lenne, ha csak egyetlenegyszer tapasztalnék meg egy ilyen fajta szerelmet, de szeretnék megbizonyosodni róla, hogy valóban meg fogom-e tapasztalni. Mert nem hiszek benne. Rengeteg ilyen történetet olvastam, néztem, hallottam. De egyszerűen nem hiszek benne. Nem tudok elképzelni, hogy valakit, hosszútávon, ennyire szeressek és viszont szeressen. Egy időben, egy helyen. Nem tudom miért nem hiszek a szerelemben. Hisz, mást is érnek csalódások, mégis ott pislákol benne a hit. De bennem egy halvány kis szikra sincs. És ez eléggé elszomorít. Ez most így elég abszurdnak hangozhat...ezek után hogy élhetek akkor vattacukorfelhőben? pont ez az. sehogy. A szívem mélyén nem létezik a vattacukorfelhő. Csak szeretném, ha létezne. És mivel túl makacs vagyok, hinni akarok benne. És ha áltatom magam, talán sikerül.

Nagyjából ez vezet át a másik problémra. Nem találom a helyem. Amióta hazajöttem. Tisztában voltam a városom...problémáival. Mindenestül. Itt élek 20 éve és elfogadtam olyannak, amilyen. De most, 3 hónap távollét után láttam meg az igazi arcát. És borzasztóan elkeseredtem. Nem csupán a város, de az emberek is kiábrándítóak. És valahogy nem találom a közös hangot azokkal az emberekkel, akikkel régen a napjaimat eltöltöttem. Akiket annyira szerettem. (Természetesen van kivétel). Valahogy nem érzem azt a Vikit, aki régen voltam. Mintha elutazott volna, de vissza már nem jött volna. Nem érzem itt jól magam. Nem találom a helyem. Nem találom a régi énemet.

Egész biztosan köze van annak is hozzá, hogy úgymond szakítottam valakivel, aki az egész évemet kitöltötte. Elvágtak egy szálat. Kitéptek egy lapot a történetből. Szerettem, de nem úgy, ahogy én azt igazán szeretném. És nyilván rányomja a bélyeget ez is az egészre, de ettől függetlenül, a régi barátaim társasága se nyugtat már meg többé. 

Hiába van egy biztos pont az életemben, soha nem éreztem még ennyire magányosnak magam. Sosem voltam még ennyire egyedül.

Félrértés ne essék, nem estem szét, nincs semmi bajom, csupán nem találom...magamat. Hiányzik belőlem egy rész. Eddig is hiányzott, mindig is hiányzott, csak eddig nem foglalkoztam vele annyira, mostmeg igen:D Majd rájövök én, hogy éljek nélküle, amíg esetleg minden a helyére kerül és nem tátong majd bennem egy űr. Viszont addig egyedül vagyok, mint a kisujjam. 

itthooooon

Elértünk egy olyan pontra, ahol már annyira szerettem, és annyi közünk volt egymáshoz, hogy én képtelen lettem volna ugyanúgy folytatni. Többet szerettem volna, vele akartam lenni. Egész egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy egy helyben topogjunk, hogy ugyanezt folytassuk akár egy kicsit is hosszabb távon. Vagy előre, vagy vissza, de mozdulni kellett.

big truth!

We accept the love that we think we deserve.

Ő, akit nem nevezünk nevén

" Aki fél a névtől, még jobban fél magától a dologtól! "

Ennek véget vetek. Mostantól nem 'voltbarát' lesz, hanem a nevén fogom nevezni, ha szóba kerül.

"Nyugodtan mondja ki a nevét, így is úgy is megpróbálja majd megölni magát!"

Nem véletlenül szeretem ennyire a Harry Pottert. Mindig tanulok belőle valamit. És mindig talpra állít.

HOME

Most jött el az a pont, hogy honvágyam van. Nagyon hiányoznak a szüleim, a barátaim, a szobám...minden, ami az OTTHON. Nem arról van szó, hogy nem vagyok itt boldog, vagy nem érzem jól magam. Szó sincs erről. Egyszerűen csak, nem találom a helyem. Nincsenek itt azok, akiket szeretek. Akik közel állnak hozzám. És így nehéz. Mindenki mondta, hogy az lesz. Én is tudtam. 

Nem tudom minek köszönhető most ez az érzés. Talán most döbbentem rá igazán, hogy egyedül vagyok. Csak magamra számíthatok. Magamról kell gondoskodnom teljes mértékben. Nem kérhetek segítséget. Nekem kell megoldanom mindent. 

Tudtam, hogy ez az egész 'külföldönegyedülélek-ősdi' megváltoztat majd. Lehet, hogy kívülről egyáltalán nem fog rajtam látszódni, és lehet, hogy másoknak nem is fog semmi feltűnni, de én érzem. Én érzem a változást magamban. Elég sok mindent másképp gondolok most már. 

Csak kell egy mééééééély sóhaj és minden rendben lesz:) 23 nap és megyek haza:) utána pedig biztosan megint alig várom, hogy visszajöhessek:)

check in

Jelentem élek, csak zajlik az élet:)

tattoos

"a jelen börtönében gondolj arra,
ha ajtót rajzolsz a falra, kiléphetsz rajta
mert amíg felejtenél, addig emlékezel
a múlt búvóhelyén senki nem érhet el"

Meg van a harmadik tetoválásom szövege. :)

A tegnapi sírós éjszakám után, legjobb barátnőmnek köszönhetően, eltökéltem, hogy nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy rosszkedvem legyen. Így ma, amikor elestem a bokáig érő sárban, csak röhögtem. Meg akkor is, amikor mindent kiborítottam illetve elejtettem.

Éljen a pozitív hozzáállás!

made my day

Néha még én is meglepődök azon, hogy mennyire szeretem. És, hogy mennyire durván tudom kívülről az egész forgatókönyvet:D 7éves korom óta, töretlenül imádom. Nincs az a szar (bocsánat a kifejezésért) nap, amit ne tudna egy Harry Potter movie elviselhető kategóriába emelni. Trust me.

Egyébként csak simán fájt ma minden. A fejem, a derekam és az Achilles sarkam. Amikor indultam hazafele, akkor csúcsosodott a kezembe a fájdalom. Szerencsére senkivel nem találkoztam, különben csúnya vége lett volna. Általában bírom a fájdalmat, de a kezem a gyengém. Mivel nagyon sokszor volt már vele baj és mindkét kezemet műtötték már, illetve volt gipszben...nagyon féltem. És nagyon megtudok ijedni, ha fáj. Nincsen most semmi különös vele, csupán megerőltettem (nagyjából semmit nem lehet velük csinálni..), de amig nem múlik el, addig harapok. A 3-féle kenőcs és a 4 doboz fásli nálam alapkellék:)

loptam, de aktuális

Ha érzed, hogy valami hátráltat, pedig nagyon jól tudod, hogy mit kellene tenned, nézz mögé. Ülj le, és nézd meg, hogy valójában mi rémít meg. Nagyon jól tudod, hogy képes vagy rá. Az élet nem ad olyan feladatot, amit nem tudsz megcsinálni. Ilyenkor csak arra kell rájönnöd, hogy mi hátráltat - és az bizony a jövőből jön. Valami, ami még meg sem történt, de a Te agyadban reális alternatívaként már ott él és burjánzik. Na oda kell szépen menni, és szépen kitépni gyökerestül. Eltávolítani, és olyan messzire hajítani, amilyen messzire csak tudod. Nem hagyhatod, hogy a negatív dolgok hátráltassanak. Igenis fel kell térképezni a jókat. Azt a milliónyi dolgot, amiért érdemes megcsinálni. Adj neki energiát, és még több lesz. Legyél bátor. Legyünk bátrak. 

uni köln

Amikor a 'Weltraumrecht' tanszéken van Morfológia órád, ami rádásul egy szállodában van...akkor azért picit elgondolkodsz :D Főleghogy az óra előtt félórával még esett a hó:D FAIL nap.

ne keress engem, ha a dalnak vége van

Ma eldöntöttem. És így lesz, mert az egom mindig nagyobb az érzéseimnél. Ha nem harcol értem, akkor nem érdemel meg engem. Az önbecsülésem pedig fontosabb mindennél.

J.K.Rowling is a vonaton világosodott meg, szóval ezt egy jelnek veszem:ééé

csak én vagyok képes

egy időben nagyon boldognak lenni, és nagyon szomorúnak. Imádok itt lenni. Imádom a várost, az embereket, az önállóságot, azt, hogy minden nap új embereket ismerhetek meg, hogy szabad vagyok...de minden nap hiányzik. Mindenkit hozzá hasonlitgatok, és senki nem elég jó. Mindenkiben találtok hibát.

napról-napra egyre világosabb számomra

hogy mit is, pontosabban kit is akarok. Pedig én próbálkozom. Tényleg! Minden nap szerelmes leszek valakibe, és naponta vagy 5-6 embernek mondom, hogy: Gyere hozzám! De aztán jobban megismerem őket (nem mindet), és rájövök, hogy ajaj. Bizony nem akarok én tőled semmit, mert x meg y dolog nem tetszik, nem passzolunk stb. És, hogy bezzeg Ő. Minden hiába, ha folyton ott van a 'bezzeg Ő'.

vivat igénytelenség

Ma ismét csak rájöttem valamire. Nekem az igénytelen pasik jönnek be:D Magyarázom rögtön. Ma egy fiú ismerősünkkel voltunk az IKEA-ban. Függönyt szeretett volna venni magának. Nos, konkrétan álltunk vagy (minimum) egy fél órát, ugyanis nem tudott dönteni. Nem tudta eldönteni, hogy milyen színűt szeretne, melyik passzolna jobban a szobához, melyik nézni ki jobban, és hogy a feketéhez a szürke, vagy a fehér menne-e jobban. Vááááá. Nálam ez már kiveri a biztosítékot. Könyörgöm...ezt egy nő csinálja. Egy pasi mit csinál? Szarik az egészre. Közli, hogy függöny, függöny, tökmindegy, menjünk már. És szerintem ez a helyes. A világban mindennek meg van a helye. A nő legyen már a lakberendező, ne a pasi.

Ha már itt tartunk, én azt sem tolerálom túl jól, ha nagyon vágja a márkákat. És képben van a divattal. Nem azt mondom, hogy egy kukászsákot hordjon magán, vagy, hogy büdös legyen, istenments! Csak ne legyen jobb a stílusa, mint nekem. Akarjon jól kinézni, de ne készülődjön többet, mint én. Az a mi kiváltságunk.

Biztosan velem a hiba. Vagyishogy én gondolkodom másképp. Elő szokott fordulni. De egy pasi, legyen már pasi.

Hérakleitosz nem volt túl okos, de Oscar Wilde igen!

Magyarázzam?

Hérakleitosz: "Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba” 
Oscar Wilde: "Téged mindig szeretnek majd, és te mindig szerelmes leszel a szerelembe."


A görögök nem tudtak semmit. Viszont az írek mindent.

being strong

Legjobb barátnőm blogjából idéznék*: "A másik az Viki. Neki az ereje inspiráló számomra, ahogy a legmélyebb szakadékból is kimászik és képes újra megújulni. Akármi történik, akármi küldi őt padlóra, elesik, megrázza magát, átértékeli a helyzetet, változik és feláll, megy tovább. Sosem akarja feladni. Ha rosszabb napokat él és megtudja, hogy velem sincs rendben valami, mindent félretesz és addig nem nyugszik míg talpra nem állít. Igyekszem tanulni tőle és én is ilyen emberré válni."

Igazából ez nálam elvi kérdés. Olyan típus vagyok, aki nem tud veszíteni. Legyen szó komoly versenyről, kártyajátékról, farkasszemnézésről, igazmondósról...egyszerűen nem tudom elviselni, ha valaki jobb nálam, és legyőz engem. Legyen az igazságos, vagy sem. Ezért állok hozzá így a dolgokhoz. Az életnek sem engedem meg, hogy legyőzzön. Szerencsére elég hamar ráébredek - a rossz dolgok megtörténte után - hogy nincs olyan ember/dolog ezen a világon, akinek hagynám, hogy legyőzzön. A makacsságom egyetlen pozitiv oldala:)

* http://www.nallag.blogspot.com

megvilágosodtam

Olyan lány vagyok, aki nem szeretnék lenne. Mármint...egy bizonyos dologban. Túlságosan adok a külsőségekre. Eddig minden barátom.. egy bizonyos típusba tartozott. És rendszerint aszerint választok, hogy kinek milyen színű a szeme. Kékszem fetisiszta vagyok. De tulajdonképpen megszívtam már a szőkekékszeművel, a barnával, a vörössel, a feketével. Mostantól ezek kilőve. Mostantól, az olyanok, amilyenek már voltak kilőve. És nem külsőség alapján választok..pontosabban nem hagyom befolyásolni magam. Ha nem jeti, akkor jöhet. Lerövidítve.

Olyat keresek, akinek a belseje fog meg. A belső értékek. És akivel tudok értelmesen kommunikálni. Akire lehet építeni egy kapcsolatot. Ugyanis vélhetőleg az eddigi roppant sikeres kapcsolataimban is az volt a legnagyobb probléma, hogy nem igazán találtuk meg a közös hangot. Nem nagyon tudtunk olyan közös dolgokat csinálni, amit egyszerre mind a ketten élveznénk. Már pedig így valóban nem lehet hosszútávon a másikkal mit kezdeni.

Olyat keresek, aki... aki a legjobb barátom lesz. Mert vele meg tudom értetni magam. És szerintem ez a legfontosabb. Egy próbát megér. Szívtam már eleget, megéri kipróbálni valami újat is. Nem állítom, hogy így nem fogok pórul járni, csak az arány nem mindegy...így sokkal kisebb eséllyel.

Szóval ma jelképesen beköltözöm az új lakásomba. :)

Minden évben sikerül...:D Kíváncsian várom idén milyen sorsfordító dolgot csinálsz majd velem. Hoppá, már meg is volt. Elköltöztem egy másik országba. Meglátjuk, hogy tartogatsz-e még valamit. 

álmok

Reggel kisebb szívrohammal ébredtem. A volt barátommal álmodtam. Ami annyit jelent (otthon), hogy másnap találkozom vele. Tehát undorodva ébredtem, 'úristen látni fogom érzéssel'. Aztán körülnéztem. Nem otthon vagyok. Távol vagyok az otthontól. Nem fogom látni. Nem fogok találkozni vele. Nem fog belőlem félelmet, undort, dühöt, szánalmat kiváltani.

Egyébként szörnyen valóságos volt az álom. Éreztem őt. A szó minden értelmében. Tehát kissé felkavarodott gyomorral sikerült kezdenem a napot. Kíváncsi vagyok mi lesz a történet vége. Ok nélkül nem szoktam álmodni. Róla meg főleg nem. Az pedig csak hab a tortán, hogy a legjobb barátnőm is vele álmodott. (Mellesleg ez is bizonyítja, hogy mennyire össze vagyunk kötve lelkileg - legyünk 10 vagy 1300km-rre egymástól - és mennyire együtt tudunk érezni a másikkal).

Szóval Piton professzor szavaival élve : " Hagynunk kellene, hogy a szálak..kibontakozzanak"

a napot, az órát sem tudom, csak várom, hogy üzend, hogy vársz

" - szeretem..

   - tudom

   - honnan?

 - hát mert csak rád kellett nézni. amikor róla beszéltél, vagy amikor csak rá gondoltál...hiába mondtad, hogy ú mennyire utálod..hát hitte el az, akinek hat anyja van."

amikor a lakótársad alkot

really don't

Ne akard azt, ami már elmúlt. Mert az már nincs többé. Nem létezik. Bármennyire is szeretnéd, eltűnt. Tovább kell lépned. Muszáj. ( főleg, ha már a lakótársadnak is elege van abból, hogy szenvedsz és kérve kéri, hogy írj már valami pozitív dologról - true story bro )

Csak ahhoz akarni is kéne. Na nem arról van szó, hogy mazoista vagyok... csak egyszerűen nem akarom, hogy vége legyen. Szeretem. Nem mást akarok. Őt. Nem újat akarok. Hanem a régit. 

(És azért az csak jelent valamit, ha álmaim városában is róla álmodozgatok.)

ezerszer elhagyom, de hazavisz a szárnyán egy szép napon

Egész éjszaka kattogott az agyam. Szokás szerint. Ha szeretsz valakit x hónapja, az azért jelent valamit. Mármint... volt időm bőven arra, hogy elfelejtsem, hogy továbblépjek, hogy elengedjem. De nem. Na és amin kattogott az agyam. Miért hagytam el? Miért gondoltam, hogy nem szeretem? Mert jött egy probléma. Amit meg kellett volna oldani. Én pedig ehelyett úgy döntöttem, hogy tovább repülök. Mert az könnyebb. És szabadon szárnyalok más irányba. Világot látok inkább. Mindig ezt csinálom. Ami nem is lenne alapjában véve baj. Csakhogy ezt nem lehet hosszútávon csinálni. Pláne ha nem éri meg, mert csak szenvedek a saját hibámból. 

Feltehetem magamnak a kérdést, hogy 'Lehet, hogy akkor se működött volna?', de ezt senki nem tudhatja. Vicces, mert ő többször mondta nekem, hogy már sokat változott, és komolyodott, és tudja hol hibázott, és ha megint megpróbálnánk, működne. Hiába szeretett volna hallgatni rá az eszem és a szivem... mindig bennem van az az érzés - ami az egész életemet végigkíséri - hogy nekem szükségem van az állandó térre. Nem tudok együtt lenni senkivel hosszútávon. És ez lök el folyton mindentől és mindenkitől. 

Ami fájó még az egészben, hogy én már ezt az elején elmondtam neki mindent és meg is ijedt, hogy mi lesz ha nagyon belém szeret, én pedig egyszer csak ráunok. És én -nem tudom milyen indittatásból- megesküdtem neki, hogy ez nemfog velünk előfordulni. Aztán mit ad isten...pontosan az ellenkezőjét tettem, mint amit megìgértem. Tehát bekövetkezett az, amitől félt. 

Szeretnék egyszer igazán rájönni, hogy miért is csinálom ezt. És hogyan vethetnék véget ennek az egésznek. Mert így soha nem lesz egy normális kapcsolatom se. 

zűrös vagyok

"nemár
 te nem ilyen lány vagy ezt te is tudod
 te az a lány vagy aki megy a szíve után
 és ha úgy érzed hogy vele még van dolgod, akkor valószínűleg van is
 és vagy már annyira erős hogy ne várd hogy alakuljon az életed hanem te alakítsd"

van valami meghitt abban

Amikor egy vadidegen külföldi srác előtt pakolod ki a mosógépből a bugyijaidat. És ő végignézi az egészet, ugyanis ( a 20-ból ) PONT azzal a mosógéppel szeretne mosni.

Mindenkinek ki kell próbálnia egyszer a kolis életet.

elmondom képekben

one week

Egy hete vagyok álmaim városában. Már most annyi impulzus ért, annyi minden történt, annyi új embert ismertem meg, hogy nehéz ezt egy (vagy akár több) bejegyzésben kifejteni. Szóval csak a legfontosabb dolgokról írnék, ha nem bánjátok :)

1. Itt mindenki kedves. Mész az utcán, és rád mosolyognak az emberek. Bemész a bankba ügyetintézni, és kedvesen elmagyarázzák a dolgokat, nem pedig finoman elküldenek a 'jókurvaanyádba' amiért nem értesz valamit. Matracom és 'majdnem' biciklim is vadidegen emberektől lett. És nem kérnek cserébe semmit, nem kell odaadnod a vesédet, mert adott neked egy papírzsepit, itt magától értetődőnek veszik, hogy segítenek annak, aki rászorul.

2. Nagyon drága minden. De tényleg minden. Viszont cserébe megkapod érte a várt minőséget.

3. Tudok tájékozódni. Valami olyan belső GPS-el rendelkezem, hogy itt képes vagyok megtalálni dolgokat, emlékszem az épületekre, utcákra.

4. Az utcán nem kell magadhoz szorítanod a táskádat. Nem köt beléd egy részeg/szipus/cigány/hajléktalan. Este is viszonylag nyugodtabb szívvel közlekedhetsz. És az utcán illetve közlekedési eszközökön előveheted a telefonodat.

5. A legcsóróbb kocsi az Opel. Tucat számra mászkálnak Porsche Carrera-val az emberek.

6. A megállók tiszták, és egy digitális kijelzőn folyamatosan látod, hogy mikor érkezik a Bahn (5min, 3min, sofort)

7. Természetes a laktóz/gluténmentes illetve vega élelmiszer a boltokban, illetve kávézókban.

8. Olyan palik mászkálnak az utcákon, amilyeneket otthon csak a tv-ben lehet látni :)

9. Nem néznek ki az utcán, ha kicsit színesebben, másképp öltözködsz. Itt ponthogy az a fura, ha átlagos vagy. Még az 5 éves kisgyereknek is olyan stílusa van... mini Calvin Klein mindegyik.

10. Nagyon sokat esik az eső. Mindig borult az idő és fúj a szél.

Röviden ennyi. Ezek a legmeghatározóbb élményeim most. Majd a magánügyekről később.

Tschü'

van az a pillanat

Amikor nagyon agyalsz valamin. Folyamatosan ezen kattog az agyad. És még az álmaidban is megjelenik. Nem csupán nappal nem hagy békén, éjjel sem. És baromira idegesít.

viva kolonia

Mert Starbucks-os pohárral pózolni menő:)

erasmus

Jelentem minden rendben, több mint rendben:) Amint jobban lesz időm, megpróbálok mindenről részletesen beszámolni:)

van az a kifejezés

Hogy 'patakokban folynak a könnyei'. Na nekem ma délután nem patak volt, hanem óceán. Épp töprengtem és elmerültem az ábrándozás tengerében (fiú-lány dolgokban..khm..) amikor eszembe jutott, hogy szombaton bizony szeptember 14. És abban a minutumban kiszakadt belőlem a sírás. Gondolkodni se volt időm, egyszerűen jött és nem tudtam megállítani. Folyt vagy inkább már ömlött a könnyem. Előjött MINDEN egyes emlék. És abban a pillanatban elkapott a hányinger is. Megint elkapott az undor. Jó 10 perc után, miután kellőképpen kiszakadt a mellkasom a fájdalomtól, mérhetetlen düh lett úrrá rajtam. Szín tiszta utálat. Kevés ember érez a másik iránt EKKORA gyűlöletet, nos én is ezen kevesek egyike vagyok.

Még mindig nem hiszem, hogy én valaha is képes leszek szeretni valakit. Teljes szívemből. És odaadni magam, teljesen. Egyszerűen azt érzem, hogy én erre nem vagyok képes. Nem véletlenül gondolom én azt, hogy egy kapcsolatra alkalmatlan vagyok. Hiszen vannak dolgok, amik egy kapcsolat velejárói. Na, én azokra a dolgokra alkalmatlan vagyok. 10/7-es mutatóval pedig nem lehet hosszútávon mit kezdeni.

Hál'istennek eddig annyira lefoglalt az Erasmus, hogy ez eszembe se jutott. De most sajnos felszínre tört. Szó szerint.

Muszáj hinnem abban, hogy majd eljön Ő, aki segít nekem felépülni, kigyógyulni, vagy a fene tudja mit, de helyre rakni, mert eléggé el vagyok cseszve.

igaz barátság

Az, amikor mindkettőnk napja attól lesz jobb, hogy látjuk egymást - ha csak 1 órára is. Amikor csak magamra kapok egy pulcsit és egy cicanacit és iszonyat álmos fejjel, kócos hajjal és nem mellesleg iszonyat rendetlen szobával fogadom őt, de ez nem zavarja egyikünket sem, mert a barátságunk nem a külsőségeken alapszik. Nem kell megjátszanunk magunkat egymás társaságában, olyanok lehetünk, amilyenek valójában vagyunk.

Az, amikor épp frissen keltem, amikor felhív, világomat nemtudom, de neki szüksége van rám és én gondolkodás nélkül válaszolom, hogy "hol találkozzunk?"

Az, amikor nem teher mindent felborítani, hogy lássuk egymást. Ez az igazi barátság. Szeretlek M!

Ma apával "amerikai" napot tartottunk:) Ő csirkés pita-t evett, én pedig csicseriborsós hamburgert sültkrumplival és tócsnival. Nagggyon finom volt, mindenkinek csak ajánlani tudom*. 

Jaj és nem mellesleg vettünk nekem egy LILA serpenyőt*.* Tehát mostantól saját serpenyőm van. Sikerült kiegyeznem apával, hogy ha már olyan kretének a gyártók, hogy a türkiz nem szerepel a színskálájukon, akkor jó lesz a lila is. Egészen aranyos, szóval nem is bánom.

3nap és kalandra fel!

* Kiss Ernőn található benzinkút - Jani Burger

mi más is lehetnék csak csend neked

"..s folytatom mid vagyok, mid nem neked.."

Figyelem, falramászós post következik! Hiába mondja mindenki, hogy lépjek tovább, szarjam le (*bocsánat a kifejezésért), nem vagyok az a típus. Van két olyan barátnőm is, akik frissen, nemrég szakítottak, szóval rosszul érzem magam, amiért ÉN nyígok, de egyszerűen én az a leragadós típus vagyok. Nem tudok mit csinálni, ha egyszer szeretem. És hiányzik. Baromira. És rosszul esik, hogy nem akar tőlem elköszönni. Baromira. Nagyonsok 'milenneha' van bennem ezzel kapcsolatban. Mi lenne, ha nem mennék ki, hanem itthon maradnék? Összejönnénk? Mi lett volna, ha nem szakítok vele anno? Együtt lennénk? Mi lett volna, ha, amikor legelőször mondta, hogy szeret és próbáljuk meg újra, akkor igen-t mondtam volna? Vajon szeret még? Vagy ő már rég tovább lépett és tényleg csak AZT akarná? 

Az a baj, hogy én ezt már sosem fogom megtudni. Mert nem mondd már nekem semmit. Eljutottunk arra a szintre, hogy már nem igazán beszél velem. És ez fáj. Igazából tényleg nagyon jókor jön nekem az Erasmus, mert már a mai naptól kiborultam:D A rocky előtt ülés, az ősz, meg úgy eleve az egyetem..nekem róla szólt. Az egész első évem róla szólt. Tehát fájnak az emlékek. Viszont így elmenni, hogy nincs lezárva ez az egész..Nem tudom mi lenne a megfelelő lezárás, de úgy érzem az, ha megmondaná, hogy már nem szeret. Egyedül az tudná bennem lezárni ezt az egészet. Addig azt hiszem, hogy szeret, csak fél. Plusz az Erasmus eléggé megakadályozza úgy mindenben..Szóval kint nem igazán fogok én szerelmi dolgokba bonyolódni, mivel ez még elég friss és nincs lezárva. És én ilyenkor nem vagyok úgymond vevő a dolgokra. Ma is a buszmegállóban egy srác nagyon bámult és nagyon mosolygott rám, de én egy laza 'hagyjálmár' pillantással leráztam. Szegény azért még próbálkozott és mosolygott rám tovább, a buszon is mellettem állt, de csak miután leszállt, akkor tudatosult bennem, hogy elég helyes volt, talán észre kellett volna venni. De ilyenkor nem igazán látok/hallok. 

"nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom.."

szeretemazőszt

Én igenis szeretem az őszt. Életem legmeghatározóbb momentumai mind ősszel történtek. Plusz ahogy közeledik a tél, úgy virul ki a kis lelkem.

"Elköltözöl valahová, nem ismersz senkit. Újrakezdheted valahol máshol. Ez ritka dolog. Ezt ki kell használni. Néha jó érzés elveszni egy kicsit. Kicsit eltévedni. Nem tudni, hogy melyik utca hova vezet és kikkel találkozol ott.

Ha elvesztél, úgyis megtalál majd valaki.
Vagy megtalálod magad."

By Anna

everyone has it

endorfin

Igazából még mindig nem találom a szavakat, és még mindig nem tértem magamhoz..Tegnap tartottam a búcsúbulimat (Erasmus..már írtam róla korábban) és elképesztő, hogy milyen sokan eljöttek. Tényleg nem gondoltam volna. A legjobb barátaimtól úgymond természetes volt, hogy eljönnek, mégis még tőlük is iszonyatosan jól esett, hogy ott voltak. De ami a legjobban meglepett, hogy a gólyák is eljöttek. Ismernek úgy 3 hete és eljöttek, hogy elbúcsúzzanak tőlem. Voltak pillanatok, amikor tényleg azt hittem, hogy én itt és most sírni fogok:D Ilyen pillanat az, amikor a legjobb fiúbarátodtól kapsz egy szál rózsát..vagy amikor megláttam a 3 'gólyafiút' (biztoshogynincsilyenszó) és szó szerint rámugrottak és 'Teletabis'-nagyölelésben részesítettek ("Ismerem egy hónapja, de úgy imádom..annyira aranyos"). Vagy ilyen pillanat még az is, amikor búcsúajándékokat kaptam..Én tényleg nem számítottam erre. De nem sírtam! Kemény vagyok! (Na majd szombat hajnalban..)

Sikerült eloszlatniuk azt a kételyt bennem, hogy mire visszajövök elfelejtenek. A tegnap este után tudom, hogy ez kizárt:) Igazából kicsit önző is voltam, amiért aggódtam és szomorkodtam, hiszen egyrészről valóra vált a legnagyobb álmom, és rengeteg új kaland vár rám. Ők viszont itt lesznek és hiányolni fognak. Hálás lehetek (és vagyok is), amiért ilyen barátaim vannak és olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek.

P.S. Aki pedig nem jött el, illetve nem is akart tőlem elbúcsúzni, az innentől kezdve nem érdekel. Nincs szükségem olyan emberekre, akiknek nem vagyok fontos. Btw elég vicces, hogy névrokonai egymásnak.

bókok

Az elmúlt két hónapban megkaptam életem két legextrémebb bókját.
1. 'Jó a kasznid'
2.'mert tipikusan olyan kisugárzásod van akivel úgy szívesen beszél az ember..vannak olyan emberek hogy inkább befalnék két tál brokkolit csak hozzá ne kelljen szólnom pedig nemis ismerem..na te ennek az ellenkezője vagy'.

Az elsőhöz inkább nem is fűznék semmit:D A másodikat legjobb barátnőmtől kaptam. Az előzménye az volt, hogy elmeséltem neki egy számomra eléggé furcsa dolgot. A napokban megkeresett egy lány, akit 2 hete ismerek és pár percnyi beszélgetés után megosztotta velem élete legnagyobb, legszemélyesebb titkát. Ami nem túl hétköznapi, az ilyesmihez maximális bizalom kell, hogy megosszuk másokkal. Főleg, hogy a mai társadalom..eléggé könnyen ítélkező ebben a témakörben. Ő mégis megosztotta velem. Van egy régi barátnőm, aki egy szinte teljesen hasonló titkot bízott rám még évekkel ezelőtt. Szóval felmerült bennem a kérdés, hogy miért. Miért bíznak meg bennem ilyen könnyen az emberek? Ilyen hamar? És erre volt barátnőm válasza a következő: "mert tipikusan olyan kisugárzásod van akivel úgy szívesen beszél az ember." Persze nagyon jól esik ez nekem, mert egyébként én tényleg szívesen meghallgatok bárkit, és ha tudok, segítek...csak fura. Én eléggé zárkózott típus vagyok, nehezen nyílok meg. Talán a sok csalódás, kihasználás, fájdalom miatt. Nem is talán, biztosan. Egy elég nagy védelmi mechanizmust építettem ki az évek során. Lehet, hogy ezért ilyen fura nekem, hogy hogyan tud valaki ilyen könnyen megnyílni nekem. Aki ismer, az nyilván tudja, hogy megbízható vagyok, de aki nem, az honnan tudja? Valóban olyan lenne a kisugárzásom? Hogyan tűnhetek önkéntelenül is olyannak kívülről, amilyen valójában belül is vagyok? A belső tükrözné a külsőt?

i had a dream about you

but was it really you?

áú

Na jó annyira nem csúnya, de áú.

pictures

Hoztam nektek pár képet a kezemről.

Ez a második kötéscsere után készült. Amikor konkrétan megijedtem a saját kezemtől. Valahányszor ránéztem a narancssárga, fertőtlenítőtől bűzlő, véraláfutásos kezemre, szabályosan rosszul lettem és a sírás kerülgetett.

Ez a kettő pedig ma, varratszedés után készült. Azért már sokkal utcaképesebben néz ki.

ismered azt az érzést?

Amikor nagyon tetszik neked valaki, de tudod, hogy ez a dolog egyszerűen nem fog összejönni, mert ő a szőke (barna) herceg fehér lovon te pedig... te pedig Hamupipőke szakadt ruhában. Amikor túl szépnek tűnik az egész, és jónak, és egésznap rá gondolsz, és alig várod, hogy beszélhessetek, és egyszerűen tökéletesnek érzed, mert keres téged, mert érdeklődik, mert figyel rád, mert olyan aranyos, mint egy gumimaci és ráadásul még lélegzetelállítóan helyes? És te tudod, hogy inkább meghagyod ebben az állapotában, mert amíg nem kezdődött el, addig véget sem érhet. Mert tudod, hogy az életed nem egy egész estés Disney mozifilm.

Úgy szeretnék egyszer az a Hamupipőke lenni, akit héttengeren át keres A herceg, nem pedig az, aki szemetet szed és takarít.

barátság extrákkal

Mind erre vágyunk. Titkon vagy nyíltan, de mindannyian szeretnénk egy ilyen kapcsolatot. Hisz úgy gondoljuk, így biztonságban lehetünk és közben élvezhetjük is. Ki ne vágyna erre? Csakhogy a valóságban nem működnek így a dolgok. Az egyik fél MINDIG többet érez egy idő után. És ezek általában mi, nők vagyunk. Elkezdünk kötődni, elkezdünk ÉREZNI. És ez a legnagyobb hibánk. A gyengepontunk. És ezt rendre ki is használja a másik fél. És mi engedjük neki. Újra és újra. Mert mindig ott vagyunk, ahol a part szakad. Elhisszük, hogy ismerjük az illetőt, megbízunk benne és fegyvertelenné tesszük magunkat. És elesünk. Vesztünk.

De valóban így lenne? Vesztünk? Mit vesztenénk? Egy újabb asshole embertől szabadulunk meg. Nem mérgez többé minket, nem lök minket tovább a kút mélyére. Csak nyerünk. Tapasztalatot, és esélyt az újrakezdésre. Esélyt, hogy -ha nem is a következő alkalommal- megtaláljuk azt az EGY-et, aki nem fog majd bántani minket.

stolen, but TRUE

"Végül úgy is megnyugszom, ne aggódj miattam. Te meg egyszer rájössz, mi voltál nekem. Késő lesz persze, és nem is leszek már itt, de nekem elég, amit most tudok:Hogy nagyon de nagyon sajnálni fogod..."

10 dolog, amit az elmúlt héten megtanultam

1. Szeretem a volt barátomat
2. We accept the love what we think we deserve
3. Nagyon fognak hiányozni a barátaim fél évig
4. Sírós részeg vagyok
5. A vodka+energiaital üt
6. Ha okosan csinálom, meg tudok állni és nem hányok az alkoholtól
7. Szeretném, ha szeretnének
8. A fiúk 99%-a csak azért mondja, hogy szeret, hogy bejusson a bugyidba
9. Félek nagyon belekezdeni egy új életbe
10. Megint minden este és reggel sírok

érzelmek viharában

Avagy a tipikus és tőlem már megszokott 'miafaszvan' érzés. Avagy egy újabb bejegyzés az ex-ről. Úgy kezdődött ez az érzelmi elbizonytalanodás, hogy tegnap benéztem az idei gólyatáborba. (Fantasztikus érzés volt, hogy az érkezésemet követő első 5 percben, csak a fél btk támadott le és ölelgetett, puszilgatott. A másik fele amint észrevett, szintén:) ) Épp, amikor az egyik barátnőmmel beszélgettem, akkor ment el előttem Ő. Rögtön felháborodtam, hogy 'mit-képzel-ez-magáról-hogy-nem-köszön'. Egy 10 perc múlva, épp, amikor egy idősebb Firmával beszélgettem, a következőre lettem figyelmes: "Te szerencsétlen, mit csináltál már megint?". Még mielőtt hátranéztem volna, már előtte tudtam, hogy Ő az, hisz ezerközül is felismerem a hangját. Megfordultam és már adta is a puszikat. Egy másodperc alatt annyira összezavarodtam, és én lepődtem meg a legjobban, de a pillangók feléledtek a gyomromban. Örültem, hogy ott van velem, és örültem, valahányszor odajött hozzám vagy beszólt nekem valami kedveset ('nyomi', 'béna', 'szerencsétlen'). Már napok óta lájkolgatott összevissza, féltem kicsit a találkozástól. Erre tessék, kifejezetten igényeltem a figyelmét. Sőt! A szememmel folyamatosan őt kerestem a tömegben.

Jelentèktelennek tűnő dolgok teszik az egészet szomorúvá. Csütörtökön egy barátnőmmel limonádéztunk, és amikor kihozták nekem a limot, rögtön rajzoltam rá egy szivecskét. Az volt a szokásunk, hogy amikor kihozták neki a sört, előbb mindig elém tolta a poharát, és én a párás üvegre rajzoltam egy szivecskét az ujjammal. És csak utána ivott.

Az a szomorú, hogy 1 hónapja nem beszéltünk, élte a saját kis életét, az én fejemre pedig szart. Aztán tegnap meglát, és rájön, hogy hoppá kellek neki. 

Tegnap este írt nekem egy olyat, hogy 'Este klubb!' és most is épp hív magához a koliba. És azt mondta, hogy nem akar inni majd, ha lemegyek. Ez nagyon nagy szó. Nem tudom mit akar. Lehet, csak egy alkalmat. Viszont a tábor most tele van ribancokkal, köztük egy főribanc, akit konkrétan mindenki khm szeretne az ágyában tudni. De Ő nem. És ez valamilyen szinten hízelgő. Van jó pár olyan ember, akit könnyen megkaphatna egy éjszakára, mégis én kellek neki. Van jó pár olyan lány, aki szebb/csinosabb nálam, mégis én kellek neki. Lehet, hogy még mindig szeret? Azt állítja. De vajon hihetek neki? A gond az, hogy bár szeretem, túlságosan elrontotta már a dolgokat közöttünk. 

És megint csak ott vagyok, ahol a part szakad...

Jézusom, valaki segítsen!

P.S. Tegnap ültünk a lépcsőn, mellettem az egyik bALEK tesóm, velem szembe Ő. Megszólal a tesóm : "Jaaj, emlékeztek a Szigorlatra a Ligetben?" Szerintem én olyan vörös még életemben nem voltam. Ugyanis akkor este szeretett belém, elmondása szerint. Szóval hogy a viharba ne emlékeznénk rá. Időzítés 5/5 tesó :D

közérdekű közlemény

Tudom, hogy megdöbbentő, de ha germanisztika szakos hallgató vagyok, akkor nagy valószínűséggel, igen, tudok németül. Ha pedig vegetáriánus vagyok, akkor nem, csirkét sem eszem.

Ó az emberi agy.

boldogságban ébredtem fel

A lidokain hatott. A beavatkozás nem fájt. A szerelmem pedig írt nekem.

műtétre várva

Újra megtisztelem a csodálatos megyeit a jelenlétemmel. Éppen a műtétre várok, van addig még egy órám. Elvileg. 8-an vagyunk, a sorrendet nem tudjuk. Az utolsó ember 8 órakor kerül sorra. Tehát én akörül kerülök majd sorra, ahogy magamat ismerem:D A műtétről egyébként csak annyit, hogy két kis összecsomósodott részt fognak kivágni a kezemből. Át kellett öltöznöm pizsamába, hogy aztán majd átvegyem a szuperszexuális köpenyt. Ami tulajdonképpen egy zsák. Ami hátul nyitott, nincs ujja és hát ömm nem sok mindent takar. Alig várom. Felejthetetlen érzés volt màr tavaly is. A kórterem egyébként felülmúlta a várakozásaimat, van tv és még klíma is. Ha nem érezném folyton ezt a semmi máshoz nem hasonlítható kórházszagot, még azt is mondhatnám, hogy egészen kellemes. De kórházban lenni sosem az. A szomjúság és éhségérzet, ami egészen 10 óra óta tart, semmi a félelemhez képest. Félek, mert tudom, hogy nem hatnak rám az érzéstelenítők, valamiért közömbösíti őket a szervezetem. Szóval jobb, ha felkészülök, hogy a beavatkozás alatt mindent kőkeményen érezni fogok. És, hogy utána megint napi 3 Cataflam-on fogok élni. :D Nade fel a fejjel, kevesebb mint 19 óra és otthon leszek. A közelgő Harry Potter maraton és az új szerelemem tartja bennem addigis a lelket :)

Szurkoljatok nekem, hogy minden okés legyen!:)

P.S. csak enyhén szédülök az éhségtől és szomjúságtól, ha még esetleg nem említettem volna:D

home made ékszeres dobozka

a.k.a. amikor elkap a 'muszáj kreatívoskodnom' érzés.

az vesse rám az első követ..

De a pillanat, amikor Jessie St. James visszatér a Glee-be váratlanul....az egyszerűen jó:D Apró örömök a hétköznapi zajok mezején.

ébresztő

Anya: "ha ilyen gyorsan feladtad az álmod, akkor nem is volt igazi álom.."

Igaza van. Egy kis akadály után nem állhatok meg. Head up! Kicsit rosszul esett nekem tegnap, ahogy bántak velünk. És gyanítom, hogy köze van ennek ahhoz, hogy magyarok vagyunk. Fél Európa utál minket. Kiakadtam ezen. Miért ilyen előítéletesek velünk? Ne a kormányunk alapján ítéljenek már el MINDENKIT. Aztán leesett. Köztudott, hogy nem igazán...kedvelem a japánokat és kínaiakat. Nem igazán értek egyet a húsfogyasztásukkal illetve delfinirtásukkal. És mindenhol ott vannak, ami nagyon bosszantó. A lényeg a lényeg, nagyon nem szeretem őket. Úgy általánosságban. Mi ez, ha nem előítélet? Most, hogy a saját bőrömön tapasztaltam, milyen az, amikor egy egész népet ítélnek el, most jöttem rá, hogy ez így nagyon nem jó. Változtatnom kell a felfogásomon.

És be fogom bizonyítani, hogy megérdemlem, hogy másképp bánjanak velem és szeressenek.

sorry

Bocsánatot szeretnék kérni az olvasóimtól, amiért mostanában ritkán jelentkezem. Csak akadtak kisebb nagyobb nehézségek...úgy minden körül. Pár nap múlva műtenek, mégsem foglalkoztat nagyon(már ez sokmindent elárul)...ugyanis épp ráléptem a 'csalódjunk-egy-nagyot-a-legnagyobb-álmunkban' útra. De kitartok, és minden szép lesz,minden jó lesz. Addigis...

amikor teljesül egy gyerekkori álom..:)

tortúra

Hadd osszam meg veletek a legújabb kórházi élményemet. Ma egy véres kalandban volt részem. Szó szerint. A csodálatos megyei kórházban kezdtem reggel a napomat. 8 óra volt és bennem mindösszesen 7deci víz volt. 10 méteres sor kígyózott, így várnom kellett kicsit. Közben volt időm rögtönzött antropológiai kutatást végezni. A sorbanálló emberek többsége igénytelen volt, büdös, és megrekedt a '70es években, mind ruházatilag, mind ideológiailag. Üdítő volt másfél órát köztük tölteni. Miután már mindenkit (ha ez egy rajzfilm lenne pulykacombot mondanék) egy szelet pizzának láttam és szédültem az éhségtől illetve a koffienadagom megvonásától, sorrakerültem. A nő aranyosnak tűnt és habár tiltakoztam a jobb karom ellen, mégis megpróbált onnan vért venni. Nos, sikertelenül. Miután 20 percig matatott bennem a tűvel és próbált vénát találni, feladta és megpróbálkozott a másik karommal. Amelyet egyébként korábban javasoltam neki. Mindegy. Újabb félóra csapkodás és túrkálás után úgy döntött, hogy a csuklóm felett vesz vért. Megtanultam valamit. Minél kisebb a tű, annál fájdalmasabb a dolog. Piszkosul fájt. És közben végig attól rettegtem, hogy nehogy átszúrjon egy eret, vénát, mittudomén és összevérezzek itt mindent. Kevesebb vámpíros filmet kéne néznem. Amíg vette a vért (5 kémcsővel, cseppenként 10másodperces lefolyással...) mögöttem egy öreg bácsika végig azt mondogatta, hogy "jaaj szegényke...jaaj szegény kislány..jaaj milyen lassan jön neki". És nem ő volt az egyetlen, aki ennyire megsajnált. A nő, aki levette a vérem, végig hüledezett, hogy "én ezt nemtudnám végigcsinálni..döbbenetes vagy..ha tudnád, hogy a felnőttek többsége, ennek csak a felétől is hogy kiborul.." 'satöbbi. Oké, igazán aranyosak, de mire fel sajnáltak. Igen, bénák a vénáim, igen, minden egyes vérvételt végigszenvedünk. De ez nem akkora probléma. Egyrészt, volt már rosszabb. Jópárszor. De, és ami a fontos. Lehetne sokkal rosszabb. Ez semmiség. Lehet, hogy az én felfogásommal van a baj, de én orvosnál sose nyígok. És az élet többi területén is igyekszem minél hamarabb észrevenni magam. Nézzünk már szét picit a világban, mielőtt elkezdünk panaszkodni. Lehet, hogy sokat idegeskedem (nonstop), de mindennap hálát adok azért, amim van. És jó sok mindenért adhatok.

szeptember 14

Mindenki életében vannak fontos dátumok. Napok, amik valami miatt bevésődtek az emlékezetünkbe. Legyen az házassági évforduló, tragédia, bármi, a lényeg, hogy kitörölhetetlenek. Nekem ez a szeptember 14. Életem két legmeghatározóbb eseménye is ezen a napon történt, illetve fog történni. Az egyikről már beszámoltam nektek. Két éve azon a napon magot vetett bennem a lelki sérv -ahogyan azt a Punnany is énekli- amit nem fogok tudni kitörölni onnan sosem. Viszont megtanultam együtt élni vele. Megvívtam a magam harcát, nem kevés gyötrelem és könny híján, de végül győztem. A másik esemény idén fog bekövetkezni, ugyanis azon a napon utazok majd ki álmaim városába. Nem lehet puszta véletlen.

Ha egyszer úgy döntenék, hogy egy dátumot varratok magamra, akkor biztosan ezt választanám.

De mást fogok:)

P.S. bff-emnek hála, mostmár feliratkozni is lehet:)

szívet melengető érzés

Engedjétek meg, hogy megosszam veletek, milyen csodálatos dolog is történt ma velem. Egy barátnőmtől kaptam egy üzenetet. Remélem nem haragszik meg, ha bemásolom:) "hééé nagyoon jó a blogoood *.* rendszeres olvasód lettem és ihletet adtál :D felfrissítettem én is a régimet :3 ha már alakulok majd kérem a véleményed is :$ de mindenestre mégcsak kapisgálom a dolgokat :D..." Hihetetlen, hogy már az első hét után valóra válik az, ami miatt elindítottam a blogot. Ugyanis, múlt héten találtam egy lifestyle blogot, és annyira megtetszett a blogger stílusa, és olyan ösztönzően hatottak rám a bejegyzései, hogy elhatároztam, én is adok egy kis szösszenetet a világnak, hátha sikerül valakit az írásra ihletnem. Mert írni jó. És bejött. Szóval most nagyon örülök. Lehet, hogy a vattacukorfelhő olykor naivvá tesz, de legalább megtanít arra, hogy az igazán apró dolgoknak is érdemes örülni az életben.:)

megéri vegának lenni?!

Abból a szempontból biztosan nem, hogy épp ebben a pillanatban veszítem el az olvasóim felét:) De egyébként abszolút. Hiszen lelkiismeret furdalás nélkül és egészségesen ehetek. Viszont mint mindennek, ennek is meg vannak az árny oldalai. Például az emberek hozzáállása a dologhoz. Ha te ma Magyarországon vega vagy, az egyenlő azzal, hogy most jöttél az 51-es körzetből, két fejed van és azonnali hatállyal karanténba kéne zárni téged. Szomorú, de így van. Nap, mint nap szembesülnöd kell olyan értelmes kérdésekkel, mint pl.: És akkor te mit eszel? Jó, jó, de mit fogsz enni? Eszel elég fehérjét? De csirkét se eszel akkor?! Szóval füvet eszel. De ha szereted az állatokat, miért eszed meg a kajájukat? Buddhista vagy? Szerinted ez menő? Akkor te nem szereted a húst?! 

Nos, igen. Ha vega vagyok, akkor elég nagy valószínűséggel nem szeretem a húst. Merthogy különben ennék. De mindegy. Én általában csak egy dolgot nem szoktam érteni. Hogy ez miért baj? Mivel nem eszem húst, nem eszem meg a kajáját. Nem bántok ezzel senkit, sőt. Nem szennyezek környezetet, nem csinálok undorító dolgokat. És egyébként is..mások arra izgulnak fel, ha valaki húst eszik, vagy mivan?! Én sem szólok be senkinek, hogy: ' Héj, nem zavar, hogy az amit éppen eszel, az egy DÖGLÖTT állat. Tehát HALOTT. Lassan elkezd BOMLANI. Szerinted ez normális?' Nem. Nem szoktam. Mert nem érdekel. Mindenki azt csinál, amit akar. Én elfogadom ilyennek az embereket, mert ez több, mint kétezer éves hagyomány. Tehát csinálják csak. Ha nekik úgy jó. Zavar? Néha. Amikor a pofámba tolják a húst, hogy EGYÉL. Vagy, amikor ÉLVEZIK a disznóvágást. Amikor fejen ütik az állatot, felakasztják, felvágják, és kivágják a belső szerveit. És közben isznak és jól mulatnak. Ez a mulatság? Megkínozni, kibelezni egy élőlényt? Hát. Oké. De érdekes, mert mégsem hányom senki szemére. Megvan a magam véleménye, de azt megtartom. Sokat nem tehetek az ügy érdekében. Aki megkérdezi, annak értelmesen elmagyarázom, hogy szerintem ez miért nem jó, aztán vagy átgondolja a hallottakat, vagy nem. Az ő döntése. Nem irányíthatom az emberi gondolkodást. Esetleg megpróbálhatom ész érvekkel, tényekkel befolyásolni, de ennyi a maximum, amit tehetek.

Én abban hiszek, hogy hagyjuk egymást békességben élni. Majd, ha valakinek érdekel a véleménye, akkor megkérem, hogy mondja el. Ellenkező esetben kirakom a 'kopjle' táblát a fejemre.

P.S. Köszönöm azoknak a barátaimnak, családtagjaimnak, akik elfogadnak ilyennek. És szeretnek. És nem zaklatnak a hülye kérdéseikkel, és értelmes emberek módjára lehet kommunikálni velük.

NANE

A nők ellen ierőszak az ENSZ meghatározása szerint:

"A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában."

A nők elleni erőszak fajtái

Nők elleni erőszaknak nevezünk minden olyan erőszakot, amely a személy nemi hovatartozása miatt történhet és történik meg valakivel. Az alábbiakban partnerkapcsolati erőszak legjellegzetesebb példáit soroljuk fel.

Szóbeli (verbális) erőszak

A nő lekicsinylése, sértegetése, gúnyolódás, nevetségessé tevés (például a nő külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt), bántalmazással, veréssel való fenyegetés, gyerekek elvételével, öngyilkossággal való fenyegetés

Lelki erőszak

Alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás, féltékenység, nő önbizalmának módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől, nő állandó hibáztatása, értéktárgyainak összetörése, tárgyak összetörése/dobálása/csapkodása, fegyverrel való fenyegetőzés, félelmet keltő viselkedés (dühödt nézés, üvöltés), támadó faggatózás, életveszélyes/ijesztő autóvezetés, telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, telefonon való állandó ellenőrzés, nő zsebeinek/táskájának átkutatása

Testi (fizikai) erőszak

Lökdösés, pofozás, fojtogatás, haj húzása/kitépése, ököllel/eszközzel való ütés, rugdosás, harapás, rázás, égetés, fegyverrel (késsel, lőfegyverrel, nehéz tárgyakkal) való fenyegetés vagy bántás, alapvető testi igények és szükségletek megtagadása (éheztetés, szomjaztatás, alvásmegvonás, ürítkezés kontrollálása), bezárás, kizárás, megkötözés és mozgásszabadság korlátozása

Szexuális erőszak

Nem kívánt szexuális tevékenységre való kényszerítés, nemi erőszak, szexszel való fájdalomokozás vagy megalázás, tárggyal való nemi erőszak, intim testrészeik bántalmazása, másokkal való közösülés/prostitúció kényszerítése, reproduktív jogok korlátozása: fogamzásgátlás akadályozása vagy kényszerítése, terhességre vagy abortuszra kényszerítés.

Miért tűrik a nők a családon belüli erőszakot?

Számtalan oka lehet annak, hogy a nők nem lépnek ki egy erőszakos kapcsolatból. Az alábbiakban a leggyakoribb okokat és indokokat ismertetjük:

Szerelem: "Szeretem. Amikor nem durva, boldog vagyok. Ha vele maradok, talán a szerelmem megváltoztatja." 

A valóság letagadása: "Nem is igazi erőszak, amit velem csinál. Ki lehet bírni. Más nőknek sokkal rosszabb."

Szégyenérzet: "Jobb, ha nem tud erről senki. Nem bírnám elviselni, ha kiderülne, miket csinál velem."

Bűntudat: "Biztosan én tehetek róla. Valamit nem csinálok jól. Megérdemlem, hogy így bánik velem."

Beletörődés: "Úgysem tudok változtatni a helyzetemen. Ő az erősebb. Senki sem segíthet rajtam."

Érzelmi zsarolás: "Azt mondta, nem tud nélkülem élni. Azt mondta, öngyilkos lesz, ha elhagyom."

Gyakran hallunk ilyet esetekről. A tévében, a rádióban, az újságban, az interneten. Elszörnyülködünk, majd megállapítjuk, hogy ugyan ez szörnyű és felháborító, de velünk ez úgy sem történhet meg. Jóllehet találkozunk vele a média által nap, mint nap, mégis úgy gondoljuk, hogy nem annyira valóságos dolog ez, ilyen csak a filmekben van. Vagy ha esetleg meg is történik ilyen, annak biztosan meg van az oka. Túl kirívó öltözet, nem megfelelő viselkedés, az óvatosság teljes fokú hiánya 'satöbbi. Nem gondolnánk, hogy ott találkozunk majd vele, ahol a legkevésbé várnánk. A saját életünkben.

Kívülről szemlélve rájövünk, hogy az ilyen dolgok már a legelején el vannak cseszve. Hiszen az ördög, magzatkorban is ördög, legyen az bármennyire is kezdetleges. Ha ez a történet igaz is lenne, így kezdődne. 

Nyár. Házibuli. Minden frissen érettségizett álma. Öt lány készülődik az estéhez, iszogatnak, beszélgetnek és énekelve, táncolva várják, hogy besötétedjen. Az egyik lány épp a barátjáról mesél, amikor az felhívja, hogy megérkezett. A többiek értetlenkedve néznek, hiszen úgy volt, hogy 'csajbuli' lesz, de nem törődnek vele, hiszen már be vannak csiccsentve, és kíváncsiak barátnőjük új szerzeményére. Várakozásaikat felülmúlja a valóság. Gyorsan a társaság középpontjává válik az illető. Hiszen, ha a megnyerő külső nem lenne épp elég, a közvetlenségével és elképesztő gesztikulálásával rögtön elvarázsolja az embert. Telik az idő és a lányok szó szerint isszák a szavait. Olyan történetekről mesél, amik egy 18 éves lányt, nos, elég hamar levesz a lábáról. Az alkohol folyamatosan fogy, majd az egyik lány arra lesz figyelmes, hogy amikor A barátnő fényképeket mutat a jelenlévőkről, hiszen sötétség lévén A barát nem látja jól az arcukat, megállnak egy fényképnél. A lány hallja a nevét, ebből rögtön rájön, hogy az ő fotóját nézik. Nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, csupán rácsodálkozik a dologra. Az este a tervezett medrében folyik, üvölt a Quimby a számítógépből és folyik az alkohol az üvegekből. Egészen addig amíg A barát be nem ül A lány mellé a hintaágyba. Hozott magával egy pezsgőt, hiszen egyetlen jelenlevő hímneműként az ő dolga kinyitni azt. A lány megijed, hiszen gyakran megijed ettől a hangtól. A barát ránéz, mélyen a szemébe, majd halkan megszólal: "Nyugi, nem kell félned, én óvatosan leszek..". Az este szépen lassan már átvonul kora hajnalba, majd amikor feltűnnek a nap első sugarai, mindenki elfoglalja újonnan kialakított alvóhelyét, és álomra hajtja fejét. Délelőtt, amikor A lány felkel, még mindenki alszik. Halkan kioson a házból, majd amikor még csipás szemeit jobban kinyitja, akkor veszi észre, hogy A barát kint cigizik. Leül vele szembe, és elkezdenek nagyon halkan beszélgetni. Túl közvetlenek mindketten. Túl meghitten beszélgetnek. Egy idő után, felébrednek a többiek is, és a meghitt pillanatuk tovaszáll. A pár távozik, majd szépen lassan mindenki hazamegy. 

A buli után természetesen a legnépszerűbb közösségi oldalon bejelölik egymást az új ismerősök. Szinte észrevétlenül, de A lány és A barát elkezdenek beszélgetni. Egyre többet, egyre gyakrabban. Eltelik egy hónap, még talán több is, és azt veszik észre, hogy mindennap beszélnek. A barát és a A barátnő egyre gyakrabban veszekednek, miközben A barát egyre közelebbi kapcsolatba kerül A lánnyal. Eljutnak arra a szintre, hogy szóba jönnek igazán személyes dolgok is. A lány megijed, hiszen ez nem jellemző rá, nem elég, hogy A barát foglalt, de ráadásul az ő barátnőjével van együtt. Visszavonulót fúj és közli A baráttal, hogy ő ezt nem folytatja tovább. A barát közli, hogy ne aggódjon, mert már döntött, és szakítani fog A barátnővel. A lány nem boldog, hiszen ezt nem akarná.. nem így.. nem maga miatt. Másnap A barát felkeresi, de A lány hárít, hiszen ő ezt nem akarja tovább folytatni. De A barát közli, hogy vége. Újra egyedülálló. És A lány valami olyasmit érez, amit nem lenne szabad. Örül. Izgatott. Boldog. Megbeszélik, hogy 2 nap múlva találkoznak. A nap, amelyet A lány megálmodott. 

A lány egy padon ülve várja. Izgatott, mert nem találkoztak egy hónapja és bizonytalan a magában A fiúról kialakított kép miatt. 'Lehet, hogy mégsem néz ki olyan jól?!' Majd elkezd önmagában is kételkedni. 'Lehet, hogy ő is épp ezen rágódik?!' Aztán megjelenik A fiú. És A lány ismét elveszti a kapcsolatot a való világgal. Belesüllyed egy olyan mély gödörbe, ami egy másik világba sodorja őt, ahonnan nagyon nehéz kimászni. És sok időbe telik. 

A randi első fele jól telik, kávéznak, beszélgetnek majd elcsattan az első csók. Majd egyre hevesebb csókok váltják egymást, és A fiú előáll azzal az ötlettel, hogy menjenek el egy másik helyre. A lány nem érti, hiszen ő jól érzi magát, ő maradni akar. A fiú elveszi a telefonját, hiszen tudja, A lánynak kell a telefonja, tehát követni fogja. 10 perc után megérkeznek A helyre. A lány nem érti, hiszen A hely félig zárva van, csak illetékesek használhatják. Azonban A fiút ismerik ott. Felmennek az emeletre és bemennek a férfi mosdóba. A lány nem érti minek jöttek ide, majd A fiú bezárja az ajtót. Folytatják a heves csókolózást. Majd A fiú A lány tudtára adja, hogy mit szeretne. Elég egyértelmű jelét adja és mutatja. A lány tiltakozik, nem érzi helyesnek, hogy ezen A helyen és ilyen körülmények között történjen meg a dolog. De az események beleégnek A lány emlékezetébe. Soha nem felejti el az apró részleteket sem. Emlékezni fog a pillanatra. A szagokra, az érintésekre. Mindent, amit érzett, mindent, amit tapintott. Amig csak él. A fiú hajthatatlan, próbálja A lányt sarokba szorítani, ahonnan nem tud kiszabadulni. Megragadja a kezeit, a feje fölé emeli és szorosan ott tartja. A lány próbálja kiszabadítani a kezeit, de csak nehezen tudja. Erősen szorítja a fiú. A lánynak fáj az érintés. A lány folyamatosan tiltakozik, testével, hangjával és mikor felfogja, hogy mi is történik körülötte, kétségbeesetten próbál menekülni a helyzettől. De A fiú elhallgattatja A lányt. A csókjával, majd a kezeivel. A lány végső elkeseredésében, amikor már érzi, hogy elkerülhetetlenül elsodorják az események, és megfullad bennük, sikerül elég hangosan tiltakoznia, és valaki meghallja őket. Azonnal kihasználja ezt A lány, eljut a kapcsolóig és felkapcsolja a villanyt, habár nem emlékszik rá, hogy mikor oltotta le A fiú. Próbálja kinyitni az ajtót, ezzel jelezve a kint lévőnek, hogy van bent valaki, aki szeretne kijutni. A fiúnak nincs választása, ki kell engednie A lányt. Felöltözik, majd kinyitja az ajtót. A lány azonnal bemenekül a női mosdóba, és bezárja az ajtót. Belenéz a tükörbe, és nem ismer magára. Csapzott haj, szétkenődött smink, és foltos póló. A bűn foltja éktelenkedik a pólóján. Annak a jele, aminek nem szabadott volna megtörténnie. Próbálja szappannal és vízzel kiszedni a foltot. "S Ágnes asszony a patakban/Lepedőjét újra mossa;/Fehér leplét, tiszta leplét/A futó hab elkapdossa./Oh! irgalom atyja, ne hagyj el/Mert hiában tiszta a gyolcs,/Benne többé semmi vérjel:/Ágnes azt még egyre látja/S épen úgy, mint akkor éjjel./Oh! irgalom atyja, ne hagyj el." 

Nehézkesen rendbe szedi magát A lány, majd mivel A fiú türelmetlenül hívja telefonon, kimegy hozzá. Szótlanul lépkednek egymás mellett, A lány nem is érti miért. Talán bántja a dolog. Talán nem mer megszólalni. Talán azt gondolja félek tőle. De nem. Valóban nem? Nem. Hiszen nem akart rosszat. Jaj, miért is nem engedtem. Most itt lépked csendesen mellettem. Elrontottam. Miért nem szól hozzám? Nem kellek már neki? De nekem szükségem van rá. Akarom őt. Valóban így lenne? Nemtudom. De valamit érzek. Valami hozzáláncol. Tennem kell valamit. És egyre csak jár A lány agya, majd megfogja A fiú kezét és kedvesen ránéz. Majd behízelgi magát A fiú életébe. Azt csinálja, amire A fiú pontosan vágyott. Megkapta hát, amit akart. Amint megbeszélik, hogy ugyan titokban, de elkezdenek járni, onnantól kezdve A fiú boldog. Úgy mutogatja A lányt, mint az új, fényes, drága játékát. Bemutatja minden barátjának, minden ismerősének eldicsekszik vele. A lány nem boldog. Szeretné ugyan A fiút boldoggá tenni, maga se érti miért. De nem érzi jól magát. Minden nap, minden este ugyanazt csinálják. A fiú barátaival vannak. Mindig ugyanazon a helyen, mindig ugyanabban a kocsmában. És minden este próbálkozik A fiú. Minden egyes alkalommal ugyanúgy. Erőszakosan. A lány tiltakozik. A fiú megsértődik. És veszekedne. Már egyre gyakrabban. És már mindenen. A lánynak feltűnik, hogy A fiú nagyon féltékeny. Mindig tudni akarja hol van A lány, kivel van és mit csinál. Folyton hivogatja, ha épp nem vele van, vagy vele beszél. A lánynak ez nem tetszik. A fiú megfojtja. A fiú megtiltja, hogy A lány másokkal is találkozzon. Mikor A lány ezt szóvá teszi, A fiú csak mentegetőzik, hogy mindezeket azért teszi, mert nagyon szereti A lányt. És nem akarja elveszíteni. Egy este addig fajul a veszekedés, hogy A lány fogja magát, feláll az asztaltól és szó nélkül távozik. A fiú a megállóban utoléri, és könnyes szemmel könyörög A lánynak, hogy ne hagyja el őt. A lány nagyon megijed, mert még sohasem látott férfit ilyen állapotban. Belenéz a szemébe és látja, hogy A fiú szenved. Megsajnálja, és megígéri neki, hogy nem hagyja el. De a dolgok újra és újra ismétlik önmagukat. Egy nap a lány nem bírja tovább és szünetet kér A fiútól. Öngyilkossággal fenyegetőzik, mert nem tud élni A lány nélkül. De A lányt ez nem érdekli, hiszen már hónapok óta nem boldog és menekül ettől a kapcsolattól. Már az első naptól kezdve menekül tőle. Aztán A fiú olyat tesz, amitől A lány mégjobban megijed. Beleszúr a szemébe egy vékony fadarabot. Vérzik a szeme és majdnem megvakul. A lány visszafogadja. Eltelik egy újabb hónap. A lány minden este könnyáztatta párnán alszik el, és úgy telnek el a napok, hogy A lány egyáltalán nem mosolyog már. Nem tudja, meddig bírja még. Minden barátja arra bíztatja, hogy hagyja őt ott. Vessen véget a pokolnak. A fiú tudomására jut, hogy A lány boldogtalan és mások is tudnak erről. A szemére veti, hogy nincs joga boldogtalannak lenni, és megtiltja neki, hogy beszéljen másokkal is. Beszélgetésük újabb veszekedésbe torkollik, és A fiú mérgében olyan jelzőkkel illeti A lányt, ami pontot tesz a dolog végére. A lány szakít vele és elvág minden egyes módot, ami lehetőséget ad A fiúnak, hogy kapcsolatba léphessen vele. Pár szánalmas próbálkozás után, és nem kevés idő után A fiú feladja, és elengedi A lányt.

A kapcsolatnak ugyan vége, de A lány megpróbáltatásainak közel sem. Hónapok telnek el, mire A lány bevallja először magának, majd másoknak, hogy mi történt. Próbál túllépni, de valahányszor látja A fiút, újra belecsúszik a gödörbe. Újra és újra. És közben senkit sem tud közel engedni magához. Eltelik 8 hónap és A lány úgy érzi, végre újra boldog. Újra élheti az életét. Majd, amikor igazán közel kerül A fiúhoz egy találkozás alkalmával, összetörik. Apró darabokra. A darabok, amiket egyszer már gondosan összeragasztott, újra szétestek. Kezdheti előről az egészet. Egy nap, megjelenik az életében egy új kapcsolat. Egy kapcsolat, amely begyógyíttatja a sebeket. A lány napról napra erősebb, és ugyan összetört darabokból áll össze a kép, már sikerült elég erős keretbe tennie, amit A fiú már nem tud többé széttörni. Többé már nem árthat A lánynak. 

A lány élete újra rendes mederbe kerül. Soha nem fogja elfelejteni azt az évet, vagy azokat a dolgokat, amik történtek vele. De megtanulhat együtt élni vele. És megpróbálhat segíteni másoknak, akik szintén áldozatok lettek. Áldozataik önmaguknak. És az emlékeiknek.